2012.04.06. 06:05

Kis magyar tartalomszolgáltatás-gründolás

Az Index előde, az Internetto tulajdonképpen véletlenül, mégis törvényszerűen szakadt ki az ABCD című CD-ROM magazinból - de még így is sok-sok szerencse és még több szövetséges kellett ahhoz, hogy egyáltalán elstartolhasson.

Előzmények:

Ki a f.om az a Gerényi Gábor?

A CD-ROM tündöklése és gyors halála

Nyírő András 1995 augusztusában azzal tért haza tehát a Balatonról, hogy onnantól az internetes újságírás érdekli; a projektre azonban számottevő pénzforrása nem volt (a kiadó egy jelképesnek szánt 200 ezer forintos keretet biztosított az első magyar nyelvű internetes újság első négy hónapjára, év végéig). Egyértelmű volt, hogy olyanokat kellett maga mellé állítania, akik ingyen is hajlandóak dolgozni, a kísérletezés öröméért.

Régi társa, Szakadát István csak nagyon rövid ideig lehetett természetes szövetséges, hiszen konfliktusuk, majd az ABCD továbbvitele elszakította. Akadtak viszont mások: Horváth Iván professzor például, aki az ABCD-n már korábban vendégként megjelent, és éppen nagyon érdekes kutatásokat folytatott az irodalmi szövegverziók és a hiperlinkelés relációiról. Irodalmi rovata Bábeli könyvtár néven az induló internetes lap egyik első biztos oszlopa lett.

Szintén vendégstátuszból lépett előre Uj Péter - róla később sokat hallunk még, ugye. Mi lenne, ha élő internetes közvetítést nyomnánk az augusztusi Diákszigetről? - mondta. Mobil kamera, -internet, vagy zeneközvetítési lehetőség persze szóba sem jöhetett, hisz nem voltak még ilyen számítástechnikai eszközök a placcon, főleg nem fesztiválközegre optimalizálva, így maradt az, hogy közvetlen benyomásait mobiltelefonon diktálta be Nyírőnek, aki otthon ült, gépe mellett. Ez volt az új lap egyik első tartalma, és mindjárt milyen friss és újszerű műfajban! Élő közvetítés! Máig kínzó kérdés viszont, hogy vajon olvasta-e valaki, mérésünk ugyanis akkor még egyáltalán nem volt (és visszajelzési lehetőség sem).

Barczi Imivel természetesen mi is hamar beugrottunk a nettó-buliba, ezért kellett, hogy legyen valamiféle számítástechnikai rovat, amibe írhatunk-dolgozhatunk (Cyber lett a neve). Bár az első hónapokban az ABCD-re tettünk mindketten nagyobb hangsúlyt, a nettós szerkesztőségi értekezleteket mégsem hagytuk volna ki soha. Valamiféle elmondhatatlan hangulat, lendület alakult ki minden héten kedden délután, a kiadó székházában tartott állománygyűléseken. Kezdtük megérezni az online újságíróságot: minden, amit csináltunk, azonnali hatást keltett, mintha csak tévében, rádióban dolgoztunk volna, és ez komoly előny volt a negyedévente kinyomott CD-ROM-mal szemben.

(A székház egyébként a Déli pályaudvar fölött díszelgő egykori Intranszmas irodaház volt. Sokan tudni vélik, hogy a hely a bolgár hírszerzés bázisa volt a rendszerváltás előtt, velünk egyidőben pedig az elvtársból frissen úrrá alakult Kapolyi üzletembert figyelhettük meg az alsóbb szinteken, energiaipari vállalkozásai osztoztak ugyanis az épületen a kiadóval.)

Hát így néztünk ki novemberre: figyelemreméltó az olvasóbarát hirdetésmegjelenítés, amit sok mai digitális kreatív ügynökség megirigyelhetne. Példás megoldásunk az volt, hogy nem terheltük túl a címlapot izgő-mozgó hirdetésekkel, hanem eldugtuk őket egy rovatba: kimondottan csak azok lássák, akiket az ilyesmi érdekel. (El kell, hogy mondjam, hogy amíg ez a megoldás élt - nem sokáig -, ez a rovat többnyire üres maradt.)

Viszont látható, hogy megjelentek már a későbbi idők nagyobb érdeklődést vonzó tartalmai: a Zsargon sorozat, amit Nyírő bevallottan az amerikai Wiredből emelt át (másfél évvel később a gyűjtést könyvben is kiadtuk), az Olvasó ír, ami a Fórum előzménye volt, hiszen itt gyűlt össze a későbbi fórumozó társaság kemény magja, és a Hét kérdése, amit nem más, mint a ma Galamust szerkesztő és vezető, de már akkor is menő újságírónak számító Mihancsik Zsófia szerkesztett.

Az Olvasó ír szinte az első napoktól kezdve fontos építőkocka volt - nagy durranás, gondoltuk, hogy a mi újságunk az összes olvasói levelet meg tudja jeleníteni, nincsenek terjedelmi korlátok. Az ehhez biztosított felületünk meglehetősen egyszerű - ma úgy mondanánk: letisztult - volt; egy beíróformba gépelhette az olvasó a szöveget, ami az elküldést követően rögtön megjelent, fordított időrendi sorrendben, a többi beírás fölött.

A magyar felhasználói tartalmat ezzel majdnem fel is találtuk, de az igazság az, hogy az interneten már jóval a web megjelenése előtt volt szervezett, magyar nyelvű tartalmat nagy mennyiségben előállító közösség, ami talán épp a mi indulásunk időpontjában volt a csúcson. Az Államokban dolgozó magyar kutató, Hollósi József szervezett és működtetett HIX néven (Hollósi Information eXchange) témákba rendezett, fórumszerű levelezőlista-csoportokat, több ezer felhasználóval. Feliratkozni ugyan sosem volt kedvem (ezért Józsitól utólag is elnézést kérek, nincs mentségem), de a sikerrel nem illik vitatkozni, így évekkel később közös CD-ROM kiadványon segítettem megjelentetni a HIX és a 97-től futó Index Fórum archívumát.

Saját Olvír-rovatunkba viszont gyorsan odaszoktam; hogy honnan, arról fogalmunk sincs, de elkezdtek gyűlni a legkülönfélébb emberek, és Nyírővel kettesben hamarosan nagyívű, egyeztetett virtuális machinációkat szerveztünk. Számos avatárt építettünk magunknak - közöttük volt olyan is, melyet közösen használtunk -, és elképesztő történeteket kreáltunk köréjük, melyek lényege az volt, hogy egy-egy szimpatikus vagy antipatikus (tökmindegy, nem?) olvasót félrevezessünk.

Ahogy sűrűsödtek az olvasói reagálások, úgy szaladtunk bele a ma már jól ismert, akkor viszont teljesen új problémákba. Széttöredeztek a beszélgetések, alig lehetett követni őket, és megjelent a szándékos rombolás is, nem lehetett tehát kikerülni a még ma sem százszázalékosan megoldott kérdést: moderálni kell valamiképp az olvasók beírásait. Saját bőrünkön kísérleteztünk ki minden zsákutcát, például az előzetes moderációt, és néhány furfangos technikai szisztémát, míg végül arra jutottunk, hogy valamilyen nem túlságosan irányított módon az olvasói törzsgárda kezébe adjuk a kulcsot, döntsenek ők saját ügyeikben.

Az első hónapok fejleménye volt, hogy Nyírőből kitört a marketingzseni: az Internetto bevezetését egy sor remek ötlete könnyítette meg. A Kattanj be! szlogen (figyeljük meg az erre gyártott pólót: az internetto.hu domaint be sem tudtuk jegyezni jó ideig, mivel csak cégeknek osztottak a szigorú szolgáltatók ebben az időben saját neves címet), a demószcéna névmárkázó trükkjének ellesése (iNteRNeTTo - így írtuk mindenhol a nevet, mert így bármilyen környezetben jelenik meg, a kis- és nagybetűk viszonya olyan erős vizuális hatást kelt, mintha a szöveg maga grafikus logó lenne), majd később egy másik, még nagyobb hatású szlogen (Az információtenger világítótornya), valamint néhány remek nyomtatottreklám-ötlet (kaptunk ingyenes megjelenéseket a kiadó más lapjaiban); a kezdetleges kampányokkal eluralt médiasivatagban mindez messze erőn felül teljesített, és egészen profi kezdeményezést sejtetett a tájékozatlan médiafogyasztó fejében. Miközben ennek a profinak tűnő szervezetnek egyáltalán nem is volt pénze.

Elindul a Hírlevél

Mindettől még azért előrehaladásunk megmaradt volna a tyúklépéseknél, ha Barczi Iminek nem ugrik be a Nyerő Ötlet, ami tulajdonképpen begyújtotta a rakétákat. Az ugyebár egyértelmű, hogy az internethasználók túlnyomó többsége akkor még valamilyen szakmai kapcsolatban állt a számítástechnikai iparral. Az is világos volt, hogy az új médiumon nagyon gyorsan lehet híreket szolgáltatni. Volt vajon akkor gyors informatikai hírszolgáltatás magyar nyelven, amely a világpiac történéseit azonnal elhozta az asztalunkra? Nem volt, hírverseny egyáltalán nem volt, az egyetlen játékost, a hetente papíron megjelenő Számítástechnika című újságot (ahol néha nekem is megjelent egy-egy cikkem továbbra is, és amit épp kiadónk, az IDG készített) semmi nem kényszerítette erőfeszítésre.

Imi ötlete tehát ennyi volt: minden héten küldjünk ki egy ingyenes hírlevelet emailben, amelybe beszerkesztjük az elmúlt hét legfontosabb informatikai híreit - egyenesen a világpiacról, hiszen ekkor már több hasonló amerikai hírügynökség ontotta a tartalmat. Az informatikai hírek mellett pedig az Internettón megjelenő újdonságokról is beszámolhatunk, ezzel stabilizálva a webes lap olvasottságát.

Az ötlet először nem sok jót hozott gazdájának, hiszen három hónapig teljesen egyedül, számottevő segítség nélkül kellett gályáznia, hogy összejöjjön a megfelelő mennyiségű tartalom a heti kiadáshoz. A megrendelői és olvasói számok növekedését figyelve azonban kiderült, hogy a munka egyáltalán nem hiábavaló, és tényleg eltaláltunk egy piaci rést. Amikor pedig Blumi elkezdett besokallni, Nyírő megkereste a Magyar Narancs informatikai szerzőjét, Bodoky Tamást, majd a nagyon fiatal Kiss Borit, más néven Moont (itt látható korabeli képünkön) - aki egyfajta magyar Uma Thurmanként lebegett be a szerkesztőségbe -, hogy szálljanak be egy nagyon szerény javadalmazás fejében a hírlevélírásba.

A két újonc belépésével új korszak kezdődött - innentől váltunk valóban internetes szerkesztőséggé. A hálózaton akkoriban szokásos eszközök az ő révükön kerültek közénk: hamarosan szerkesztőségi levelezőlistánk épült Intransz néven, a munkával kapcsolatban minden kommunikáció ezen folyt, emellett mindenki IRC-klienst installált, amin éjszakánként elképesztő chatpartikat folytattunk (1-2 százaléknyi tényleges lapszerkesztési tevékenységgel vegyítve), és hamarosan otthonosan mozogtunk a newsgroupok mai szemmel nevetségesen kis felbontású tartalmakat illegálisan megosztó szex- és pornócsatornáin is. Itt olvasható egy éppen akkoriban született (96 február!) Filmvilág-cikk Nyírőtől, melyben a szerző bevallja, hogy az internetes keresést Moon tanította meg neki.

A szintén nem túl idős, 23 éves Bodoky Tamás akkor már túl volt egy-két országos ismertséget hozó akción. Tamás szintén az István Gimnáziumba járt, mint én, nagyrészt ugyanazok a tanárok is tanították, de már a rendszerváltás időszakában; barátunk pedig 1988-ban, harmadikos korában úgy döntött, hogy belép a Fideszbe. Az iskola keményvonalas igazgatónője ezt nem tűrhette, ultimátumot intézett a renitens diákhoz: vagy felhagy az ellenzékieskedéssel, vagy nem fog leérettségizni. Tamás feladta és kilépett, de az országos sajtóbotrány valahogyan csak kipattant, és egy kis antikommunista hős vált belőle.

A már egyetemista fiatalember 1993-ban keveredett a Magyar Narancs környékére, teljesen véletlenül: első írásművének, egy Mongóliáról írt anyagnak keresett megjelenési helyet. A Narancs lehozta a dolgot, valami kis pénzt is fizettek érte, és azt az opciót kínálták még, hogy ha írni akar, írhat hozzájuk. Bodoky 1994-től a lap állandó külsős munkatársává vált, és bár viszonylag keveset értett hozzá, de rászállt az informatikára. A Narancsot éppen nem főszerkesztő, de Amerikából mentoráló Vágvölgyi B. András bátorította ebben - a tengerentúlon nem nagyon kellett magyarázni, mennyire fontos téma ez.

1995-ben, diplomázás után sorkatonaság következett volna Tamásnak, ezt viszont akkor már meg lehetett úszni polgári szolgálattal; kis ügyeskedés, és Bodoky máris az ELTE számítóközpontjában tölthette az időszakot. Eközben írt a Narancsnak, műsort vezetett a Tilos Rádióban, majd Nyírő megkeresésére Internetto-kötelékbe került, hírlevélírói és Cyber-rovatvezetői munkakörbe. Gyors, mozgalmas karrier.

Rádiózni kezdek

Lassan nekem is illett valamilyen eredeti tevékenységet kiötlenem a Nettóba, ehhez a ma RealNetworks néven ismert cégtől kaptam váratlan segítséget: 1995/96 fordulóján mutatták be a RealAudiót, az első olyan szerver-kliens szoftverrendszert, amivel internetes rádióadásokat lehetett kivitelezni. Kellett persze mindehhez egy akkoriban szokatlanul erős szervergép, és a Real fizetős szerverszoftvere; még szerencse, hogy került egy újabb szövetséges, egy kis netszolgáltató, az Írisz, ahol dolgozott néhány - nem túlzás - világszínvonal fölött produkáló hálózatszakember (például a tragikusan korán elhunyt, amerikai és orosz katonai műholdakat hekkelgető punkgitáros Artner Iván, a Tilos Rádió egyik megalapítója), egy éles eszű bizniszmen, Pórffy András vezetésével.

A technikát Íriszék szinte készen tolták alánk, nekünk csak a tartalmat kellett szolgáltatni hozzá, így 1996 januárjától rendszeresen gyártottunk kezdetleges beszélgetőműsorokat stúdiómban. A vendégek természetesen többnyire Internetto-szerkesztők voltak, de ha megkínoznak, sem tudok több témára emlékezni, mint a legelsőre, melyben egy új cyberscifi-filmet (Johnny Mnemonic) elemeztünk.

Benevezünk a világkiállításra

De 1996 nem erről volt nevezetes, hanem egy amerikai kezdeményezésről, amibe csodával határos módon sikerült beszállnunk. Az ötlet odakinn is alulról jött, de később számos szenátor, művész, közéleti ember (például a Dalai Láma és Laurie Anderson) is csatlakozott hozzá: rendezzünk virtuális világkiállítást az interneten. (A projekt még ma is majdnem teljesen elérhető a park.org címen.)

Egyetlen hazai webes tartalomfejlesztő csapatként nem nagyon volt alternatíva: vagy mi csináljuk ezt a dolgot magyar részről, vagy senki - már csak az volt a kérdés, miből. Az akkori kulturális államtitkárról, Török Andrásról kiderült, hogy nemcsak politikus, hanem vizionárius is; segítségével a Műcsarnok keretein belül a projekt hamarosan húszmillió forintot használhatott fel a virtuális nemzeti pavilon felépítésére. Az elkészült, meglehetősen gigantikus méretű kulturális tartalomhalmaz sokáig a kiadó szerveréről, a www.idg.hu/expo címen volt elérhető (aztán néhány éve valamiért megszüntették a közpénzen épült páratlan kultúrkincs elérését), erre linkeltek az Expo amerikai központjából is.

Mint látható, webdizájnban még nem voltunk a toppon, a látvány kicsit CD-ROM-os, de a grafikai elemek végülis szépek - két évvel később New Yorkban járva egy nagy Barnes & Noble könyvplázában igen jó helyen kiállítva találtam egy könyvet az Expóról, melyben bemutatják a teljes kiállítói mezőnyt, és a mi kivitelünk egészen kedvező kritikát kapott.

Pavilonunk felépítése a kisföldalatti megállóit használta metaforaként, ezekre fűztük fel a menürendszert. A bedolgozó szerzők listája nagyon hosszú és nagyon impozáns: alkotótársunk volt sok más mellett például a Fekete Doboz, Gerő András, Halász Péter, Horváth Iván, Rainer M. János, Szemző Tibor, Szőnyei Tamás, Sebő Ferenc, Szilágyi Ákos, a központi szerkesztőségben pedig ott volt Mihancsik Zsófia, Forgács Péter, Vágvölgyi B. András és Rényi András. A kivitelezést az ismert költő fia, a fiatalabb Bertók Attila végezte nagyrészt, felesége, Nun Zsuzsa tervezte a dizájnt, én pedig a hangmérnök voltam, hiszen rengeteg RealAudio zenével illusztráltuk az anyagokat (többnyire jogtisztátalanul). (A teljes impresszum ma is elérhető az archive.org-on, lementette a gépezet. Csekkoljuk a nevemhez kapcsolt remek emailcímet: 100324@compuserve.com)

A Pavilonnak igazi, komoly megnyitót tartottunk a Műcsarnokban, ahol ezzel párhuzamosan megnyitottuk az ország első internetkávézóját, a Proteát is is, négy géppel és egy 64 kilobites bérelt vonallal (a Datanet jóvoltából). A protokollműveletet maga az aktuális miniszterelnök, Horn Gyula abszolválta - figyelem, szenzációs utólagos frissítés: nem más, Fábry Sándor társaságában! -; mivel az Első Ember szemlátomást kicsit tétován nyúlt az egérhez, a mellette ülő Kiss Bori átvette a kezdeményezést. Később bátran nyilatkozta az offline sajtómunkás kollegáknak: "boldog vagyok, hogy Horn Gyula egerét húzogathattam".

Bár minden valószínűség arra mutat, hogy az expóprojekt szépen belendítette az Internetto szekerét is, mégsem zárult happy enddel: Nyírő alaposan elszámolta magát, és jóval több pénzt költött el gondolatban tartalomra, mint amennyi volt valójában, így jópáran az elvégzett munka után kifizetetlenül kellett, hogy maradjanak, és a szerkesztőség nem internettós része a kialakult helyzetben gyorsan szétszaladt.

Az első nyaralás, Zamárdiban

Nem úgy a maradék, mi 1996 nyarán egészen kézenfekvő módon a Balatonnál, Moon (Kiss Bori) apró nyaralójában ünnepeltük az egyéves fennállást - úgy huszonvalahányan. Ekkor már a csapatban volt a talán ha húszéves CyD, azaz Nemes Dániel, a stop.hu későbbi létrehozója, többszörös internetvállalkozó mint rendszergazda, Pogány György tévés szakember, Szemők Árpád, aki egy szegedi netszolgáltató, a Tiszanet kötelékében megcsinálta az első vidéki Internetto-mutációt, és egy magyarul is beszélő-író finn srác, Jyrki Halonen, aki a fejébe vette, hogy Finnországról, Finnországból ír a magyaroknak cikkeket, magyarul. És a kör napról napra bővült.

A közös nyaralás maradandó események egész sorát generálta le: ekkor zavartuk be például Nyírőt ruhástul a vízbe, mobil interneteszközökkel; a meghökkentő fotót évekig használtuk.

A találkozó Zamárdiban volt egyébként, és itt tártuk a többiek elé, hogy mérjük a lap látogatottságát: megjelent a mediános Hann Endre, és minden különösebb ceremónia nélkül bejelentette, hogy naponta átlag 2000 olvasónk van. Mérésének technikai alapja roppant egyszerű volt: a címlap bal felső sarkában egy 1x1 méretű képpontot helyeztünk el, ami a Medián szerveréről töltődött be, így egy rajtunk kívülálló, hiteles kutatóintézet tanúsíthatta hirdetőinknek, hogy hány alkalommal töltődik be az Internetto címlapja.

Mivel kiderült, hogy van miért dolgozni - hiszen olvasnak, nem is kevesen -, ott helyben nagyszabású terveket szőttünk: úgy éreztük, karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy villámgyors és szuperhatékony hírszolgáltatást nyújtsunk olvasóinknak, minél szélesebb témaspektrummal. Pedig még hosszú volt az út.

A 96-os Szigetet ennek megfelelően már technikailag egy fokkal magasabb szinten próbáltuk hozni: Uj Péter és Bodoky Tamás mobil eszközökkel járta a helyszíneket, és tudósított élőben a fejleményekről. Eközben én megszerveztem, hogy feljebb már bemutatott reklámpólónkat meg lehessen rendelni az újság címlapján; talán éppen ezzel született meg a magyar e-kereskedelem. Több száz darab kelt el belőle néhány nap alatt.

Végül pedig egy korábbi szolgálati közlemény, egyenesen a címlapról: új, viszonylag nagy teljesítményű, spéci szervert kaptunk 1995 decemberében egy barterpartnerünktől, neve a világítótorony-reklám nyomán Lux lett - erről nézte a továbbiakban az Internettót a közönség. Pár hónappal később beruháztunk egy kis PC szerverbe is (ha jól emlékszem, 386-os Intel processzorral), ez szolgálta ki a későbbiekben a szerkesztőség egyéb igényeit, például a belső levelezést, egészen a lap bezárásáig. A kis masinát a scifirajongó Ijon (Harajda András) Pirxnek nevezte el - évekig ebből a két gépből állt az Internetto szerverparkja.

26 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://gg.blog.hu/api/trackback/id/tr794364093

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kis magyar tartalomszolgáltatás-gründolás 2012.04.06. 08:39:01

Kezdtük megérezni az online újságíróságot: minden, amit csináltunk, azonnali hatást keltett, mintha csak tévében, rádióban dolgoztunk volna, és ez komoly előny volt a negyedévente kinyomott CD-ROM-mal szemben.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Flankerr 2012.04.06. 09:00:47

Nagyon jó e a sorozat, örömmel olvasok a "régi" időkről.

Csubakka Mrozsek · http://orulunkvincent.blog.hu 2012.04.06. 09:17:04

olvír, 7kérédse : )) de zsír volt.. ragika : ))

Szabad Gábor 2012.04.06. 09:21:58

A világhálóról való eltüntetés Orwell 1984-ét idézi. Ki működhet a hátérben, ki a Big Brother?
www.vagy.hu/tartalom/cikk/2026_kehes_media

Styxx 2012.04.06. 09:25:35

Szuper lett. Az ifjú Bodoky-fotó pedig LoL. A '95-ös Internetto grafikailag teljesen vállalható lenne akár ma is.
Akkoriban vidéken jártam egyetemre, a könyvtár 386-os procis gépein percekig vártunk, amíg letöltődött egy-egy pucér csajos kép. A könyvtár biztonságija ezért szivatott minket. E-mailezni egy rendszergazda-kinézetű rendszergazda (szódásszemüveg, kockás ing, alföldi papucs)felügyelete mellett lehetett. Ő mondogatta, hogy miért nem szolgáltatunk tartalmat, mi meg csak birkaként hümmögtünk. Hát ebből kimaradtunk, de reszpekt azoknak akik ilyen lelkesen tolták mindezt a hőskorban.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2012.04.06. 09:26:15

Bár tanultam korábban számítógép-kezelést, de aktívan csak a leszerelés után kezdtem el használni, pont ebben az időszakban. Egy egyetemen dolgoztam, ahol hozzáférhettem olyan tartalmakhoz, mint pl. az ABCD, és rohadt menőnek éreztem magam, hogy én ilyesmikkel foglalkozom, miközben ismerőseim jó része akkor még csak tévében látott számítógépet. Persze amint kaptam netes hozzáférést (nagy kincs volt ez akkoriban, nem osztogatták bárkinek), rögtön lecsaptam a lehetőségre, így szinte a kezdetektől rákattantam az Internettóra is.

Jézusom, de régen volt...

Pink Panther (törölt) 2012.04.06. 09:33:29

Hohó. Olyan pólóm nekem is van, nem használom, ereklyeként van elrakva.
Ha jól emlékszem azért osztogattátok, ha valaki küldött be szlenget a gyűjteménybe.
Nagyon durva, mennyi év eltelt már...

Link Elek 2012.04.06. 09:46:58

A tobbiek is megirhatnak a maguk visszaemlekezeseit, mielott elfelejtik!

tulok ex betonputtó · http://href.hu/x/5i07 2012.04.06. 09:58:08

vehe, ilyen póló van nekem is. Remekül bírja az évszázadok viharait.

Giovanni Gatto · http://dobklinika.blog.hu 2012.04.06. 10:03:02

bibbibiii, ilyen pólóm nekem is van. :) Csak hát a sok évnyi szigeteléstől már kicsit leharcolt.

OkoskaTo:rp 2012.04.06. 10:33:56

Csak a miheztartás végett: A fent említett 64 kbites sávszélességet bár ma már egy mobiltelefon is tudja a préri közepén, akkoriban mondjuk a teljes szegedi campusnak jutott ennyi, párezer hallgatóra. Ezért is volt divat az akkori böngészőben (Netscape) kikapcsolni a képek automatikus letöltését, hogy szabaduljon az ember a sok felesleges, grafikus dizájnelemtől.

Enyém nikkem 2012.04.06. 10:38:28

Nekem is van ilyen pólóm, én elsőzésért kaptam:) (aki elsőként szólt hozzá a heti témához a Hét kérdése rovatban, az kapott ilyet)

Akkoriban még lasszóval kellett fogni a kommentelőket. Visszasírom.

Csubakka Mrozsek · http://orulunkvincent.blog.hu 2012.04.06. 10:42:29

igen, az elsőzés már a 7kérdésben elkezdődött : ))

nekem csak néhány indexes és tasztalos pólóm van. meg néhány közösnick pólóm

É2I 2012.04.06. 10:54:07

Jó cikk, gratula!

Egy kis saját off:

Akkoriban -picit előbb- tanultam rendszergazdának. Ahol dolgoztam volt egy '286-os, amihez senki nem értett, sikerült elkunyiznom és azon gyakoroltam, mivel otthon szóba se jöhetett gépvásárlás. Sajnos internet még földi halandónak nem is létezett. '96-ban vettem meg az első '486-os gépemet, net még otthon akkor sem, jó ideig a nyomtatott média olvasása, halmozása. Majd ebben az évben céget váltottam, ahol már volt net. Persze hozzáférés csak a kiváltságosoknak, azaz nekem nem.
De találtam egy szolgáltatást, ami emailben elküldte a kért oldalt, hát jött úgy :D. (Még talán tavaly előtt is kaptam tőlük levelet, hogy térjek vissza hozzájuk, mert olyan régen voltam feléjük. Aztán - talán tavaly - olvastam, hogy megszűntek.)
Később persze sikerült hozzáférést lelesnem :D. Később hivatalosan is kaptam, de ekkor már Index volt, így - bár természetesen ismertem - online az iNteRNeTTo kimaradt.

Köszönöm ezúton is a munkátokat!

Valahogy nekem is ilyenek voltak azok az évek, csak éppen az újságírás nem volt kenyerem, kenyerünk. Mi magában a pc-ben éltük ki magunkat.

digitime 2012.04.06. 11:08:15

Forradalmi idők lehettek! Kalapot le! Mostanra pedig hová fejlődött ez az egész? Teljes iparág. Akkoriban pár ember ötletelte össze hogy mi merre legyen, ma pedig már ilyen komoly konferenciák vannak róla 2012.enterdigital.hu/screenmania

Krasnyák Dudu · http://szmfszm.blog.hu/ 2012.04.06. 11:49:55

Érdekes a kezdetekről olvasni annak tudatában hogy mi lett belőle.
Sajnos ritka a magyar sikersztori, mint a fehér holló.

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2012.04.06. 14:46:41

Vagyok! :-))
Later on, stay tuned.

Dave_bloghu 2012.04.07. 20:38:46

Mi lehetett az első olyan igazi sztori, ami már a neten breakingelt? Könnyű lenne azt mondani, hogy 2001 09 11-én megfeküdt minden magyar szolgáltató szervere, de volt-e előtte valami.

no mail, no problem 2012.04.09. 18:38:58

@Pink Panther:

aki ilyenenket küldött be, mint "elment a .edu-ba" :)

az enyém is megvan, én sem hordtam. én nyírőtől kaptam ajiba, egész véletlenül épp volt nála :) természetesen egy komplett románszatyorral, és ettől úgy nézett ki, mint aki a kínai piacra megy árulni, pedig csak tévé felvételre ment, vagy mentünk. /fm_user

no mail, no problem 2012.04.09. 18:47:35

@Link Elek: szerintem ez inkább nekünk érdekes, akik benne voltunk. én nem hiszem, h ez komolyan érdekli a kívűlállókat, noha jelent meg róla könyv nemrég. tudod, nosztalgia, meg régen minden jobb volt.

Valaki más 2012.04.10. 11:36:29

Régi szép idők... Én sajnáltam az internettot, amikor megszünt. Akkor lett nekem is internetem, még Matávos teszt korszakból :)

koholmány 2012.04.19. 09:17:25

@Dave_bloghu: én ezekre emléxem: lehet h nem sorrendben: Diana halála, Fenyő gyilkosság, Aranykéz u. , ja és volt egy kisebb gazdasági válság az oroszok miatt vmikor 97, 98 ban, az is kiakasztotta a mutatókat, címlapon volt a chart

fuge · http://rendszam.fuge.hu/ 2012.05.10. 23:05:43

A 100324@compuserve.com-ból szerintem hiányzik még négy szám. Nekünk 100324.2101@compuserve.com volt a mailcímünk, és egy 2400-as US Robotics modemmel neteztünk.

Hammer · http://car-pencil-etc.blog.hu/ 2012.05.14. 23:29:23

@Dave_bloghu: Nem tudom, hogy első volt-e, de Horn Gyula az index fórum interjú rovatában is megfektette a rendszert úgy emlékszem.

Hammer · http://car-pencil-etc.blog.hu/ 2012.05.14. 23:37:33

@Hammer: Na, most olvasom a következő fejezetet, jól emlékeztem :)

ESz · http://emich.hu 2012.08.25. 00:54:33

A 96 környékén a Márton Áron kollégiumban néhányan rábeszéltük a vezetőséget hogy vásároljon hálózati kártyákat és kábeleket. Behálóztuk a szinteket, osztottuk az IP címeket.

Valahol találtam egy windows 3.1 -es webszerver progit és mivel internet nem volt, az ELTE -ről floppyval hordtam a letöltögetett iNterNeTTot, majd szolgáltattam a többi koleszosnak. Hejj, de rég volt!