2012.05.14. 05:49

Megcsapott a mozdony füstje

Az 1996-os nyár ébresztette rá az Internetto-szerkesztőséget, hogy lehet itt még komoly keresnivaló, és az internetes újságkészítés nagyobb előrelépés a CD-ROM-hoz képest, mint a CD volt annak idején a hagyományos sajtóhoz képest. Anyagi erőforrások hiányában persze nagyon tudatos építkezésről nem lehetett szó - aki önként vállalt bármilyen közreműködést, az velünk tarthatott. És jöttek, egyre többen, és egyre fiatalabbak. Nyírő első, negyven körüli csapata kemény belső konkurenciát kapott. 

Előzmények:

Ki a f.om az a Gerényi Gábor?

A CD-ROM tündöklése és gyors halála

Kis magyar tartalomszolgáltatás-gründolás

Szeptemberben egy fontos mozzanat - megjelent az ABCD (akkor még nem tudtuk, hogy) utolsó száma, amibe elég jelentős koncentrációt, energiát pakolt a társaság oda is dolgozó része. A standokról azonban nem érkezett kedvező visszajelzés, a megújult, sokkal látványosabb borítójú és tartalmú kiadvány kevesebb vásárlást eredményezett, mint addig bármikor. Maradt tehát a net.

A most már ismert és kedvező internettós olvasottsági adatok (folyamatosan kétezernél is több látogató naponta!) viszont rendesen helyrerázták a kedvünket. Az ősz két darab, hosszabb időtávon is jelentős, egyébként teljesen kézenfekvő újításszerűséget is hozott, az egyik Uj Péter (aki akkoriban dj_up-ként írta alá emailjeit) felől jött, a másik pedig tőlem. A Népszabadságból publicistaként akkor már nagyon jelentős ismertséget elért UP természetesen egy újságos megközelítéssel állt elő: észrevette, hogy az internetes lapot - a napilapokhoz hasonlóan - szintén a címlap adja el, bár vélhetően egészen más hatásmechanizmusok következtében.

Ettől fogva egyre többet gondolkoztunk közösen és egyénileg is különböző címlapmegoldásokon, az ötleteket pedig nem féltünk gyorsan a valóságba is átültetni; még ha néha bele is szaladtunk egy-egy durva tévútba is. Az egyik ilyen volt például a frame-ek (keretek) használata. Kezdő webtervezők akkor még a mostaninál is gyakrabban belefutottak abba a hibába, hogy ha megjelent egy új technológia, rögtön alkalmazták; így jártunk a 96/97 körül megjelent frame-megoldással is, amit egyrészt nem is tudott megjeleníteni minden böngésző (rögtön kizártunk egy csomó olvasót), másrészt ahol pedig megjelent, ott is voltak vele bajok. Szerencsére hamar kiszálltunk belőle, így nagyobb baj nem lett.

Itt van például egy soha meg nem valósult címlapi layout kísérleti tervezete (még a keretek előtti időből):

Az én hatalmas innovációm a hírgyártás ügyét mozdította előre: javasoltam Nyírőnek, hogy a rendelkezésünkre álló mákszemnyi büdzsé terhére vegyünk fel valahogy egy állandó ügyeletest, akinek nincs más dolga, mint figyelni a napi eseményeket, és ha valami fontos történik, azt írja meg a lapba - lehetőleg a címlapra is. Addig ugyanis ilyenünk nem volt, az újság teljesen ad hoc módon frissült, ha frissült egyáltalán. Ha valaki elkészített egy anyagot, rögtön fel is pakolta, aztán szólt Nyírőnek, aki vagy kirakta a nyitóoldalra, vagy nem.

Az első - és sokáig egyetlen - ügyeletesünk Ballner Péter lett, aki a Hócipő karikaturistájaként akkor már valamelyest ismert volt, hírekkel azonban addig egyáltalán nem foglalkozott. Pont jó időben sodródott a szerkesztőség közelébe, és mivel elég sokan csináltak olyasmit, amit előtte még soha, Nyírő megkérdezte tőle, van-e kedve beugrani egy ilyen melóba (eléggé kevés pénzért persze). Szerencsénkre volt, így napi hat órában megoldódott a lap folyamatos napi frissülése.

1996 végére alakult ki néhányunkból az a még keményebb mag Nyírő körül, akik - kicsit nagyképű, és talán nem is teljesen indokolt kifejezéssel - stratégiailag kezdtünk el gondolkozni az újság sorsáról, fejlesztéséről. Barczi Imin (Blumi), Uj Péteren és rajtam kívül még idesorolható lett volna Bodoky Tamás is, aki a tulajdonképpeni internetkultúrát behozta néhány hónappal azelőtt közénk. Tamásról azonban gyorsan kiderült, hogy finoman szólva nem konfliktustompító alkat, és Nyírővel bármilyen koncepcionális különbözőségen, nézeteltérésen képes hetekig tartó háborúskodást vívni, aztán kilépni, végül visszajönni.

A Matáv-affér

Az első és rögtön a legkeményebb ütközőterepük a Matáv ügye volt. Tamás ötletére alapozva saját lehetőségeinkhez képest kemény offenzívát indítottunk a telefontársaság ellen, mivel rendkívül magas vezetékes tarifái következtében a szerte a világon berobbanó otthoni internetboomnak nálunk nyoma sem volt. A dilettáns politikusok által a lehető legrosszabb pillanatban monopóliumba betonozott távközlési multi a verseny hiányában gyakorlatilag annyit kért a telefonhasználatért, amennyit jónak látott - gátat csak az állam szabhatott volna neki, amit éppen az a sötét, tájékozatlan, a legjobb esetben is csak féltudásúnak bizonyult politikai elit uralt, amelynek fogalma sem volt a világban éppen folyamatban lévő információs forradalomról.

Bodoky és Nyírő tehát - ahogy most mondanánk - szabadságharcot hirdetett a multi ellen: Fehér könyv címmel évről évre statisztikai adatsorokat jelentettünk meg, amelyek számokkal bizonyították a hazai súlyos lemaradást, az ezekről szóló híradások, publicisztikák sora pedig lassan elérte az ingerküszöböt a közönségnél - és magánál a Matávnál is. A vállalat pedig a maga lassú és körülményes módján, de reagált, több fronton is.

A gigacégnél az akkor még éppencsak formálódó internetstratégiában meghatározó szerepet vivő Straub vezérigazgató és a liberális értelmiség ismert alakja, György Péter tanácsadó végső soron, utólag akár progresszív alakoknak is tekinthetők, hiszen a dupla szorításban (egy ostoba állam és egy gyors megtérülésre játszó multicég nemzetközi menedzsmentje között) bizonyos szintű előrelépést értek el azzal, hogy az éjszakai időszakban hamarosan töredékére csökkentették az abban az idősávban egyébként is alacsonyabb tarifákat, és saját internetszolgáltatót indítottak Matávnet néven, amely a piacon akkoriban szokásos havi szolgáltatási díj harmadáért-negyedéért kínált korlátlan internetezést. Az éjjeli baglyok tehát már elfogadható árszinten netezhettek.

Mindez persze nem változtat azon tényen, hogy a kilencvenes évek elhibázott távközlési privatizációja óriási, máig ki nem hevert károkat okozott a hazai információs társadalomnak; eredménye, hogy például a nyolcvanas években még mögöttünk kullogó cseh és szlovák informatika ma jóval előrébb jár, és még ma is lényegesen magasabb náluk az internethasználók aránya, mint nálunk. Arról nem is beszélve, hogy mekkora lökést adhatott volna a hazai gazdaságnak, ha az internetes eredeti tőkefelhalmozás és területfoglalás időszakában, 1995-2000 között el sikerült volna indítani egy nemzetközileg is jelentős szolgáltatást Magyarországról - amire minden esélyünk meg lehetett volna.

A Matáv ellen vezetett kommunikációs offenzíva ügyében Bodoky kérlelhetetlen volt, míg Nyírő méltányolta Straubék erőfeszítéseit - ideértve azt is, hogy az Internetto állandó hirdetőjévé váltak. Bodoky ezt árulásként értékelte - tanulság nincs, mindkettőjüknek igaza volt a maga szempontjából, egyszerre.

Egy pillanatra vissza a jelenbe: tizenegynéhány évvel később, 2010-ben az Ybl-palotában, Uj Péter ötlete nyomán összehívtuk valamennyi akkori érintettet egy árokbetemető partira. A képen balról Kiss Bori (Moon), majd Uj Péter, Weyer Balázs akkori Origo-főszerkesztő, Simó György egykori Origo-főnök, én és Straub Elek helyezkedünk el; és akit érdekel az ilyesmi, annak érdemes elolvasnia a ránk következő generációs Szabó Gergely (Hírbehozó) beszámolóját.

Keki és Angelday csatlakozása

Mindeközben beugrott még néhány, hosszútávú jelentőséggel is bíró személyi erősödés. Fontossági sorrend nélkül, de mindenképpen elsőként kell említeni Kekit, vagyis Kéki Balázst, aki hosszú időre a lap technikai főnökévé vált, ma pedig az amerikai Gawker nevű blog-világbirodalomnál tölti be ugyanezt a pozíciót. Keki akkor villamosmérnök-hallgató és programozózseni volt, és kaposvári lévén, a Schönherz-kollégiumban lakott.

Utóbbival rögtön nyert is egy szimpátiapontot Blumi szemében, aki néhány évvel korábban szintén ugyanitt töltött néhány diákévet; Keki igazi hozzáadott értéke viszont az volt, hogy saját idejében ő volt a lágymányosi toronyépület legjobb webprogramozója, aki már rendelkezett egy egészen látogatott saját internetes szolgáltatással is. Egyelőre Top 100 című interaktív slágerlista-weboldalát a koleszon kívülről is sokan látogatták, és először azért kerestük meg, hogy nem lehet-e integrálni a dolgot valamiképp a Nettóba. A szavazógép helyett végül magát Kekit integráltuk, azonnali hatállyal, a különféle szerkesztőségi programozási munkák elvégzésére. Hamar kiderült, hogy Keki jóval több, mint egy programozó - az up-to-date technológiai jártasság mellett hihetetlenül gyorsan átlátja a tartalmi szempontokat is. (A képen Keki jobboldalt vacsorázik egy régi Szigeten, UP-pal és velem.)

Sasvári József, azaz Angelday (ma már Schaffer József, plastik.hu, webguru és multifunkcionális blogger) eközben közgázos diákként vetődött közénk. Őt nagyon sokáig nem is láttuk - éjszakánként, a szerkesztőség által használt IRC-chatcsatornákon kísértett bennünket jó ideig azzal, hogy hátha elcsípi Uj Pétert, akinek meg szerette volna mutatni a verseit. Ez nem hangzik túl erős kezdésnek, ráadásul a versek se voltak jók, Angelday azonban kitartóan üldözött bennünket virtuálisan, chatszobák tucatjain keresztül, így egy idő után létezését adottságnak tekintettük - nem gondolhattuk akkor még, hogy egy későbbi Index-kulcsfigurával van dolgunk. Évek teltek el, mire kiderült, hogy Angelday remek webdizájnerré fejlesztette magát, akinek munkája hosszú időre meghatározta később a magyar weboldalak felépítését, ergonómiáját. De ne rohanjunk előre - József egyelőre önjelölt újságíróként próbálja ki magát az Internetto lapjain, a képen pedig Pécsvári Tündével, a Nettót Rómából szerkesztő kollégánkkal látható.

Szerencsénk volt egy igazi alternatív celebbel is: DrMáriást, azaz Máriás Bélát, a Tudósok zenekar motorját Nyírő cserkészte be, nem teljesen érthető okokból. A zenekar akkor már többünk favoritja volt, pluszban pedig túl is voltak egy országos klipsikeren is (Apa kocsit hajt), amelynek szilveszteri tévébemutatóján a műsorvezető Geszti Péter elfelejtette felkonferálni a produkciót, így a sokkolóan vicces őrület nem hozta meg a megérdemelt ismertséget az alkotóknak.

A doktor úr azonban nemhogy internetet, még számítógépet sem látott addig - Nyírőnek viszont szavaival sikerült felvillanyoznia, így rögtön igent mondott a munkalehetőségre. Első internettós anyaga egyben életének első publikált írása is volt; Máriás addig csak zenében és képzőművészetben utazott, nálunk indult el később sem sikertelen írói karrierje (számos önálló kötete mellett rendszeresen ír művészetkritikákat az ÉS-nek a mai napig).

A Bebaszov él? címmel megjelent első munkája felkavarta akkori (és későbbi!) olvasóinkat egyaránt, számtalan helyre tükrözték, másolták internetszerte, én például ezt tudom ajánlani, itt a mai napig eredeti verzióban, illusztrációkkal élvezhető a műalkotás. Bebaszovot versek követték: a net napi pörgését Máriás naponta posztolt nettós versei tették emészthetővé, a sorozatot később egy szépirodalommal foglalkozó kiadó kötet formájában is közreadta, Szép a puszta címmel.

Az 1997-es évre már meglehetős önbizalommal fordultunk rá; az Internetto a netezők szűk és lassan bővülő táborában nagyjából ekkorra már elért egy kultstátuszig - amit elsősorban az igyekvésnek köszönhettünk leginkább. Lenni akartunk az újsággal valamik, amit mindig annyiféleképpen fogalmaztunk meg, ahányszor nekifutottunk - de az legalább biztos volt, hogy már ebben a kezdeti fázisban jelentősen különböztünk a Horn Gyula nevével jelzett korszak dögunalmas, kiszámítható, részlegesen szabad sajtójától (amit azért óriási dózisokban fogyasztottunk mindnyájan).

Horn Gyula lefagyasztja a netet

Apropó, Horn Gyula - az Internet Expo magyar pavilonjánál már említettük, az ő kattintása nyitotta meg hivatalosan a vállalkozást -; 97-ben pedig szintén ő volt az egyik első attrakciónk. Sikerült elhívnunk ugyanis online interjúra az akkori miniszterelnököt, ahol elvileg bárki, aki bejelentkezett hozzánk, kérdést tehetett fel neki - ez akkoriban óriási esemény volt, hatalmas sajtóvisszhanggal.

Az esemény nem egészen úgy festett, ahogy terveztük, ugyanis nagyjából az összes magyar internetező (lehettek vagy tízezren) ott szeretett volna lenni a webes chatszobában, ahol az interjú zajlott volna, amit akkori szerverünk először nem nagyon, később egyáltalán nem bírt kiszolgálni. Az igazság az, hogy magát a chatszoftvert - amit egyedileg készített CyD az alkalomra - is jóval kisebb terhelésre méreteztük, így lehet, hogy pár percet még nyerhettünk volna, a vége azonban mindenképp ugyanaz lett volna: az interjút le kellett fújni, és a miniszterelnök papíron kapta meg a kérdéseket, a válaszokat pedig később, a roham elmúltával tudtuk begépelni.

A műveletet persze így is óriási sikernek könyvelhettük el, hiszen itt ismertük meg igazán először a később pumpaeffektusnak elnevezett, sokszor megtapasztalt jelenséget. Az internetes pumpa ugyanúgy működik, mint a valóságos: ha egy nagy durranással - ami lehet exkluzív hír, esemény, bármi - sikerül az egekbe tornászni a látogatottságot egy rövid időre, akkor a történet lecsengése után az olvasottsági mérőszámok nem ugyanoda fognak visszaesni, ahol előtte voltak, hanem egy annál valamivel magasabb szinten stabilizálódnak.

Az interneten kívüli sajtó ekkor már egyre többet foglalkoztatott bennünket. Az igazság az, hogy egyáltalán nem a jövő hírnökeit látták bennünk, ahogy azt szerettük volna, sokkal inkább afféle csodabogarakat, kisszínes anyagok visszatérő hőseit - már megint mi történt az interneten, úristen. A hazai média vezetői is nagyjából ezen a szellemi szinten mozogtak, hiszen nem nagyon olvastak a határokon túlról semmit sem - a tengeren túlról meg pláne nem. Értékelhető internetstratégiája egyetlen hazai médiacégnek sem volt a kilencvenes években, ezt sajnos le kell szögeznünk, és hiába kezdtünk el stratégiai szövetségeseket keresni ezen a terepen, az egy szem HVG-t leszámítva (ahol azért szintén nem az elvárható szinten, de legalább folyt valamiféle munka) mindenhol kikosaraztak bennünket.

Mutációk világszerte

Rendesen épült viszont vidéki és külföldi hálózatunk, önkéntes jelentkezők egész sorának adtunk gyakorlatilag válogatás nélkül lehetőséget arra, hogy helyi Internetto-változatokat építsenek. A sort egy Magyarország iránt érdeklődő, a magyart törve beszélő-író finn fiú, Jyrki Halonen, majd a szegediek nyitották. Utóbbit egy kis helyi internetszolgáltató, a Tiszanet két munkatársa, Szemők Árpád és Takács Viktor rakta össze, elsősorban helyi hírekből. Izgalmas részlet, hogy Szemők ekkor az MSZP szegedi frakciójának vezetője (de már nem sokáig), Takács Viktor pedig fog még velünk szorosabban is dolgozni - ekkor azonban, még szegediként megalapítja a Drukkerkocsmát, amely később az Index-fórum sportrészlegének egyik legerősebb oszlopa lesz.

Szeged után New York következett, Hargitai József aka Hares, odaszakadt hazánkfia egyszemélyes produkciója, amely elképesztő hasznokat eredményezett később néhány amerikai breaking news esetében: a Lewinsky-ügy az ovális irodában, a szerbiai NATO-akció vagy az ikertornyok letarolása ügyében egészen exkluzív értesüléseket tudott beszerezni nagyon egyszerű, de nagyon hatásos eszközökkel, amelyeket szinte a teljes magyar sajtó utánközölt. Az ilyesmi nagyon sokat tud lendíteni egy sajtótermék ügyén, hiszen bevett szokás szerint ilyenkor illik lehozni azt is, hogy az információ honnan származik - és egyre többször hangzott el az Internetto neve mint információforrás.

Elég korán csatlakozott körünkhöz, bár nem vált az előzőekhez hasonló beágyazottságú személlyé Homoki Mihály Kaposvárról, aki pedig erősen indított: a 97-es szerkesztőségi nyaralás célpontja és helyszíne az ő fonyódi villája volt. A rohamosan fiatalodó csapat ekkor már egészen sok időt töltött együtt munkán kívül is, így egyértelmű volt, hogy ezt a lehetőséget nem hagyja ki senki sem.

Itt, Fonyódon mutatkozott be a társaságban Varjas Gabriella, nicknevén Pandora, akit médiaszakos hallgatóként Bodoky hozott a társaságba. Pandora egészen az Index elindulásáig a Nettó fontos közösségformáló szereplője lett, az újságban pedig egészen komoly zsurnálkísérleteket folytatott - egyszer például anonim, internetes távinterjút készített egy valódi pedofillal; róluk, úgynevezett szubkultúrájukról, melynek az internet valóban nagy lökést adott, már akkor is egyre több szó esett. Gabi hamarosan hozta legjobb barátnőjét, a Múzsa néven író, szintén médiaszakos Lánczi Évát, aki ugyanúgy addig nálunk nem létező árnyalatokat festett az Internetto lapjaira.

Homoki Misi körül egyébként hamarosan méretes botrányt kavartunk. Kaposvári barátunk meghívott bennünket a város szépségversenyére, hogy adjunk élő online, helyszíni közvetítést, bármit jelentsen is ez (mozgóképet biztosan nem, ott még nem tartott a világ technikailag). Természetesen megint majdnem az egész szerkesztőség élt a lehetőséggel, és levonultunk Kaposvárra, ahol jól végigmulattuk az eseményt - ami nyilván esetlen és esetleges volt, no meg provinciális, ahogy azt előre borítékolni lehetett. Engem ez különösebben nem zavart, Uj Péter azonban a Népszabadságba olyat írt róla, hogy a fal adta a másikat. Természetesen hatalmas sértődés lett belőle, valamint egy válaszcikk, amelyben Kaposvár hatalmasságai mindenbe belekötöttek, ami ujpéter, a tornacipőjétől kezdve a zenei ízléséig.

Kisebb körben utaztunk viszont egy másik eseményre, méghozzá egy demóversenyre, Pécsre, 97 augusztusában. A demószcéna akkor már kezdett lecsengeni - aki nem ismerné, ez a szubkultúra fiatal, sok esetben gimnazista programozók laza hálózata volt, akik grafikai és zenei bravúrokkal kápráztatták el egymást, és különböző rendezvényeken, versenyeken mérték össze rendszeresen erejüket. Én, ha nem is túl sokszor, de előfordultam ezeken a helyeken, egyik-másik csapatot még szponzoráltam is a cégemmel - a többieknek viszont, Bodokynak, Uj Péternek főleg, de egy kicsit talán Bluminak is újdonság volt a dolog, így elhatároztuk, hogy együtt, négyen nézzük meg és közvetítjük le a bulit két napig.

Nem döntöttünk volna azonban így, ha nem érkezik egy exkluzív meghívás magától Angeldaytől azzal, hogy a sokhavi éjszakai chat után ott személyesen is megismerkedhetnénk. Bár négyünknek összesen három autónk is volt (UP-nak például a legendás Skodája), az alkoholfogyasztás lehetőségének kedvéért a már akkor is kiemelkedően sikeres hazai vasúttársaság mellett döntöttünk. A helyszínen tényleg ott várt bennünket Sasvári Angelday, aki élőben már elsőre egészen jó benyomást tett mindannyiunkra, és azonnal a szívünkbe zártuk, jó mélyre, bár még mindig nem tudtuk, mivé növi majd ki magát.

Az éves Sziget leközvetítése természetesen ekkor már kötelező közösségi megmozdulás volt, nem egy-kétszemélyes partizánkaland. Tízenvalahányan jártuk a helyszíneket, és nyomtuk a helyszíni gyorsjelentéseket sms-ben, mobilneten, telefonon,kis digitális fényképezőgépekkel, ahogy csak lehetett. A képen az utolsó, a búcsúbejegyzés képi illusztrációja, ennyien tartottunk ki a 97-es Sziget utolsó napjának hajnaláig, az akkor még hagyományos záróprogram végéig, vagyis a Flash együttes koncertjéig (melyben ott gitározott még a később tragikus módon elhunyt Artner Iván technikai zseni, aki az Írisz Multimédiánál az Internetto hanganyagait szolgáltató RealAudio szervert is üzemeltette). A képen tehát balról Bodoky, Pandora, Blumi, én, valamint Meggyecske, azaz Megyesi Éva, Nyírő akkori felesége, aki kertészmérnök lévén kertmellékletet készített az Internetto alá. (Valahol egyébként Uj Péternek is ott kellett lennie a környéken, emlékszem. Lehet, hogy elájult, vagy ilyesmi.)

Online hirdetésszervezés indul

Az ősz táján világossá vált, hogy kiadónk, az IDG nem lesz képes a hagyományos módon számottevő mennyiségű hirdetőt szerezni újságunkba. A cégen belül komoly hirdetési osztály szorgoskodott azon, hogy lapjaik el legyenek látva hirdetővel, és ez a papírra nyomott újságoknál (Számítástechnika, PC World stb.) jól is működött. Az Internetto azonban teljesen rendhagyó újság volt ezekhez képest, és ebből következően hiába értünk el lassan ugyanannyi emberhez, mint a nyomtatott kollegák, a konzervatív hirdetési piacot ez nem hatotta meg.

Szegény hirdetésszervezők próbálkoztak ugyan néhányszor, azonban a legtöbb esetben ezeknek az akcióknak gyors elutasítás lett a vége, így szép lassan rájöttek, hogy nem nagyon éri meg erőlködni: ugyanakkora energiával tízszerannyi hirdetőt képesek szerezni a hagyományos lapokhoz.

Megérett tehát a helyzet arra, hogy ezt a dolgot is saját kézbe vegyük, be kellett szereznünk egy saját hirdetésszervezőt - olyat, aki csak az Internetto hirdetési helyeit adja, adhatja el, semmi mást. Rajz Helga Eszterre esett a választás, egy fiatal lányra, ő lett Magyarország legelső online hirdetésszervezője.

Áruházunk lesz

És hát, 1997 volt az az év, hogy az Internetto köré került Kőrösi Ákos, az Index első többségi tulajdonosa. Ákos egyetemi évfolyamtársunk volt Barczi Imivel az informatika szakon - a felettünk lévő évfolyamról érkezett másodévben, évkihagyással, így egy darabig nem is túlságosan illeszkedett be közénk, de a végére - amikor egy újabb évismétléssel távozott közülünk - néhányunkkal egészen szoros kapcsolatot alakított ki. Én legtöbbször dzsesszkoncertekre jártam el vele - sokszor beugrottunk például egy nagyon tehetséges zongorista barátja, Szöllősy Gábor triójának bulijaira. Szöllő később dobta a zongorát, szintén mérnök lett, a mai napig ő az Index.hu technikai igazgatója.

Ákos az egyetem után különböző szoftverprojektekkel nyomult együtt, szabadúszás keretén belül, majd belépett nagybátyja informatikai cégéhez, a Contarex Kft-hez. Itt már a webkorszak elején, 1996-ban összedobott egy kis webdizájner stúdiót, majd 1997-ben bejelentkezett a Nettóhoz, hogy internetes áruházat indítana alatta, a haszon felét pedig átengedi. Természetesen benne voltunk, nagyon is, hiszen így egy újabb területen lehettünk elsők. Az Internetto Áruházban olyasmiket árultunk, amikről úgy láttuk, hogy kint is mennek: könyvek, CD-k, hasznos dolgok számítógépekhez - mindezekből pedig azok, amelyekről úgy gondoltuk, bejön az elitinformatikus, valamint alternatív értelmiségi közönségünknek.

Akkor még úgy tűnt, komoly perspektíva lehet egy másik együttműködésből: a Microsoft hatalmas erőkkel nyomta saját böngészőjét, az Internet Explorert az akkor még domináns Netscape-pel szemben, és minden fontosabb helyi piacon szövetségeseket keresett. Magyarországon nem nagyon volt rajtunk kívül találnivaló, így velünk egyezett meg abban, hogy Internetto Explorer néven CD-n adunk ki közösen egy olyan böngészőverziót, amelyben előre be vannak állítva a lap fontosabb rovatai, és egy-egy kattintással meg lehet őket nézni. A CD maradék részét a Tudósok zenekar aktuális lemezének számaival töltöttük ki - ennyire őrült kiadványa a Microsoftnak valószínűleg soha, sehol nem volt.

Szintén nagyon értékes együttműködő partnerünk lett a később tőzsdén jegyzett Econet magját képező csapat, Bencsik Attila és Szenes Gábor, akik Eco.internetto néven cégükkel majdnem-valósidejű gazdasági adatszolgáltatást toltak alánk, picit késleltetett tőzsdei árfolyamokkal, grafikonokkal, hírszolgáltatással. A csapat később eco.hu néven önállósodott, majd lesodorta őket a pályáról a portfolio.hu.

Nyírővel mindeközben továbbra is el voltunk ragadtatva saját felhasználói tartalmainktól, melyeket egyre bővülő körű közönség írt be hozzánk napról napra (már egészen korán, olvasó-íróként csatlakozott például az akkor Amerikában élő Vujity Tvrtko, akinek, ahogy elmondta-leírta, mi jelentettük akkor a kapcsolatot Magyarországgal). Az Olvasó ír-rovat mellett ott működött a Hét kérdése, amit Mihancsik Zsófia tett fel az olvasóközösségek hétről hétre megvitatásra, amikor pedig ő hiányzott, engem jelölt ki helyettesítésre, jelentős és viharos lefolyású politikai vitáink ellenére. Ezek mellé pedig hamarosan beúszott az Internetto Presszó, egy webes chatszerűség, ami túlságosan nagy népszerűséget sosem bírt megszerezni.

Elindul a Törzsasztal,majd Fórum lesz belőle

Ebben a hármas körben alapszinten, saját bőrünkön megtapasztalhattuk az internetes moderáció rettenetes nyűgjeit - hiába volt kevés az internetező, a trollság már akkor divatba jött, és az első technikai támadásokat is elszenvedtük hamarosan. Ezek azonban nem vették el a kedvünket, sőt: még tovább, még messzebb akartunk jutni az egésszel. Az olvasók, beírogatók egyre többször felvetették, hogy miért csak Zsófi (és én, tartalékban) vethetünk fel kérdéseket, ők is fel akarják tenni a sajátjaikat, hadd beszélgethessenek arról, amiről ők akarnak.

Néhány gyors konzultáció Kekivel, és már kész is volt a megoldás: egy nyílt forráskódú, szabadon használható fórumszoftvert néhány hetes munkával átalakítottunk, és 1997 decemberében elindulhatott az Internetto Törzsasztal, amely az Index mai fórumának prototípusa, és az indexes átállás jogvitáinak egyik fő tárgya volt.

Eléggé egyszerű dizájnnal indítottuk el a szolgáltatást, a Wayback Machine már csak egy fokkal, de nem sokkal fejlettebb állapotot őrzött meg:

10 komment · 1 trackback

süti beállítások módosítása