Éveken keresztül számoltuk a 2000-ig hátralévő napokat az Internetto, majd az Index fejlécében, és nem sejtettük, hogy mire a naptár az addig csak sci-fikből ismert dátumhoz ér, szinte kilátástalan helyzetbe kerülünk.
Előzmények:
Két komoly kritika érte eddig sorozatomat, különösen az előző rész kapcsán. Az egyik a terjedelmet érinti: igen, ezek a cikkek rémesen hosszúak, és jó volna kettétörni őket - ennek most, a 2000-es év történetének elbeszélésekor eleget is teszek, mivel ez talán a legmozgalmasabb évünk volt, valamennyi közül.
A másik észrevétel, hogy túlságosan semleges, leíró jellegű néha az anyag. Igen, és el kell, hogy mondjam: szándékosan. Ezeket a kezdeti időket ugyanis elképesztő érzelmi viharok, csaták, jogos és jogtalan sérelmek is végigkísérték, felelevenítésük fölöslegesen tépne fel sebeket a részvevőkben. Ez viszont nem célom.
A Nyírővel a szakításkor folytatott - később kiderült: a következő öt évre az utolsó - nagy közös beszélgetésünk például sokkal rosszabb élmény volt, mint ahogy azt az előző részben elintéztem egy jelzővel: nyomasztó. Az eset valójában egy igazi személyes tragédia volt neki is, nekem is, aminek rengeteg részletére máig pontosan emlékszem - de inkább nem akarok emlékezni. Nagy-nagy kudarcom volt az eset, hiszen pont az ellenkezőjét értem el annak, mint amit szerettem volna.
De vissza az időrendbe: a 99-es karácsonyra gyakorlatilag kifulladt az Index első offenzívája, az eredmények a várthoz képest meglehetősen gyengék voltak, a helyzet pedig kétségbeejtő. Egyszerre két multi rontott ránk szinte végtelen mennyiségű pénzzel: a nélkülünk folytatott Internetto korábban sosem látott lehetőségekkel gazdálkodhatott egykori kiadónknál, és kampánya, úgy tűnt, a csapból is folyik. Mellette a Matáv-Deutsche Telekom immár hivatalosan is piacvezető Origója őrületesen terjeszkedett, bármit megtehetett, a beérkező hírek szerint a következő, 2000-es évben csak a reklámbüdzséjük eléri majd az egymilliárd forintot.
Ezzel szemben a mi befektetett kis néhány tízmilliónk gyakorlatilag elfogyott a normális munkakörülmények megteremtése és az első néhány hónap munkabéreinek kifizetése után; a remélt nagyobb tőkeinjekciót még nem sikerült tető alá hozni. Az Index látogatottsága 1999 májusa és decembere között érdemben nem bővült, maradt napi húsz-huszonötezer fő között, infrastrukturális fejlesztéseink (szerkesztőségi rendszer, új dizájn, hirdetéskiszolgáló, fórumfejlesztés, látogatottságmérés) félállapotban vagy el sem kezdve. A szerkesztőség sem fejlődött szervezetileg szinte semmit sem, és a lap minőségi erősödése is vágyálom maradt - az eltelt hét hónapban valójában az Internettót csináltuk tovább.
Mindezt betetőzték a személyi problémák: elvesztettük legfontosabb emberünket, Nyírőt, akire az egész hadjáratot alapoztuk, akit a potenciális befektetők előtt istenként ábrázoltunk, és a főtulajdonos, self-made man Kőrösi pedig egyre nehezebben jött ki az általa megbízott vezérigazgatóval, a multinacionális környezethez szokott Reisz Attilával.
Minden adott volt tehát egy embertelen nagy pofára eséshez - mi viszont, a dolgok sűrűjében a negatív tényezőket szinte észre sem vettük, és duplázott erővel, szinte transzban rohantunk bele 2000-be - és három-négy hónap alatt úgy megfordítottuk körülöttünk a világot, mint a kéziválogatott az Izland-meccset 14 másodperc alatt.
Lássuk, mi történt. Az első jó hír az volt, hogy januárra sikerült rábeszélni Uj Pétert, hogy adja fel Népszabadság-főállását, és teljes erővel vegyen részt az Index építésében; majd anyagi fronton is kaptunk néhány lélegzetvételnyi lehetőséget azzal, hogy Kőrösi és Braun sikeresen rábeszélt néhány brókert, hogy higgyenek bennünk és vásároljanak néhány részvényt, amiből ideig-óráig kihúzhatjuk. (Ekkor lett társunk egyébként rajtuk kívül a 2007-ben elhunyt Csontos István, a város legendás audiofil hifikereskedője és kultúrmisszionáriusa is.)
A fejlesztés körül világos prioritásokat állítottunk fel: a látogatottságmérő rendszert a Medián számára plusz a hirdetéskiszolgálót Bánóczy és ex-demószcénás csapata fejlesztette éppen, mindkettő közel volt a készhez, és mindent bevetettünk, hogy mihamarabb át is adhassuk. Az első hazai, professzionálisnak nevezhető webes mérőrendszer, a Medián Webaudit így próbaüzembe is tudott állni még 2000 januárjában; de ami még fontosabb, hogy rá tudtuk beszélni az Origósokat, mérjék itt ők is a saját látogatottságukat, így a két portál közti verseny napról napra nyomon követhetővé vált (egyelőre nekünk, aztán szeptembertől a nagyközönségnek is).
(Természetesen lehetett azon fogást találni, hogy a piaci mérőrendszert az a cég fejlesztette ki, amelyik közben versenyez is benne, ezért később, amint a helyzet úgy hozta, eladtuk tulajdonrészünket benne.)
Az első Index-reklámkampány
Fontos volt, hogy a hatalmas kampányokkal közönség elé álló Internetto és Origo mögött ezen a téren se maradjunk el, pénzünk erre azonban nem volt. Braun Robi viszont összerakott egy egészen nagy kampánytervet olyan médiafelületeken, ahol barterban, készpénzfizetés nélkül tudtunk megjelenni, kampánygurunak pedig megnyerte a már akkor legendaként regisztrált Erdélyi Superman Zsoltot.
Erdélyi kábé hasonló mérföldkövekkel kirakott pályát futott, mint én, a nyolcvanas évek alternatív zenei színteréből a kilencvenes évekre pedig ő is egy barátokkal összerakott, viszonylag jelentős média-háttércéggel, az Edisonnal váltott át; és míg nekem az Internetto volt a médiahobbim ezidőtájt, addig neki a fénykorát élő Tilos Rádió. A hasonlóságok ellenére egyébként személyesen addig sosem beszéltünk. Nekünk készített "Nők és férfiak" című kampánya végül az elvárt profi színvonalon mutatta meg a nyomtatott sajtóban és a rádiókban, hogy létezünk, és megyünk előre.
(Eközben nem elhallgatható, hogy Superman kreatívkodta az Origo kampányait is.)
Alapkérdéssé tettük még a lap teljes megújítását is, ami a szerkesztőség újszerű strukturálását, a lap vizuális megjelenésének átalakítását és a szerkesztőségi rendszerszoftver (CMS) létrehozását jelentette. Uj Péter gyakorlatilag ezeknek a feladatoknak rendelte három teljes hónapját - Angelday-jel kettesben egészen különböző lapterveket rajzolgattak napi nagyon sok órában, míg Keki és Pozsi pedig mást sem csináltak, csak a szóban forgó szerkesztőségi szoftvert programozták a szerkesztés vázlatosan skiccelt igényeinek megfelelően. Ma már semmiségnek tűnik, de akkor szinte elérhetetlen álom volt, hogy megjelenő cikkeink egyetlen, egységes adatbázisba kerüljenek.
A két felelős szerkesztő, Takács Viktor és Ökrös is aktív szereplője volt a munkának, hiszen ők látták akkor legjobban, milyen igények merülnek fel az internetes szerkesztés során. Szintén általuk indult meg a csapat mélységi strukturálása - hagyományos napilapos mintára rovatok jöttek létre: politika, tech, gazdaság, kult és sport munkacímekkel. A struktúra felállításáig és végleges bejáratásáig a két operatív vezető elképesztő mennyiséget dolgozott, gyakorlatilag minden beérkező cikket adásba kerülés előtt ők szerkesztettek meg, ami szinte teljesen kitöltötte idejüket.
Új logót véglegesítünk
Kis tételnek tűnik, de én nagy jelentőséget szenteltem annak, hogy a lap és a cég logóját átszabjuk. Bár Hatos Kriszta munkáit nagyon szerettem, az első, dülöngélő Index-logóval sehogy sem tudtam kibékülni, és feltétlenül cserét akartam, mielőtt túlságosan bejáratódna. Az új logóra belső pályázatot írtunk ki, amin bárki elindulhatott, nemcsak a grafikusok.
Bár voltak előzetes irányelvek - szerettem volna megtartani a régi, részeges logó erős, blokkos jellegét, amellyel messziről is felismerhetővé vált -, mégis, a negyvenféle pályamunka között nagyon különböző típusú javaslatok is befutottak. Egyet kivéve: amilyet vártunk, a végső, azonnal nyilvánvaló, legerősebb darab nem volt köztük.
Napokig lamentáltunk, hogy mi legyen, és félig-meddig már el is döntöttük, hogy lefújjuk az egészet, amikor Bánóczy egyik beosztottja - a természetesen szintén a demóvilágból érkezett, félig programozó, félig grafikus Lenhardt Tamás (aki adt nicknéven volt ismert) félénken mutatta meg gépén az Index jelenlegi logóját. A villámcsapás azonnal bekövetkezett, nem volt kétséges, hogy épp erre a tervre vártam: az előzőhöz hasonlóan kellően erőteljes, súlyos grafika, ugyanakkor mégis nyugalmat, biztonságot áraszt, és egy pici egyéni vonás is van benne a kis e betű rendhagyó megfogalmazásával. Szinte azonnal megindítottuk az átállást. (Az arculati szín egyelőre piros maradt, a narancssárgára egy év múlva álltunk át.)
Az új logógrafika különlegesen időtállóvá vált; néhány, a lényeget nem érintő aránymódosítást leszámítva (ez látszik itt a mellékelt ábrán - őszintén szólva, ezekkel inkább rontottak rajta, a jobb szélen álló e és x betűk súlytalanodtak, az ábra most balra billen) tizenkét éven át fel sem merült, hogy jelentőset módosítsunk rajta, és ez várhatóan még hosszú ideig így marad. A logó, bárhol, bármilyen környezetben is jelenik meg, azonnal észlelhető és magára vonja a figyelmet, talán jobban, mint bármely más hazai márka vagy vállalat jelzése.
Vágtat az internet
Mindeközben a január az első nagy internetüzleti világkorszak csúcspontjának bizonyult: létrejött a világ legnagyobb vállalatösszeolvadása, az internetszolgáltató AOL és a szórakoztatóipari óriás Time Warner részvételével. A deal hetekig biztos helyet kapott a világ címlapján, és úgy tűnt, az internetes tartalomüzlet hatalmas diadalmenet előtt áll.
A helyzet efféle fokozódása az Index vezetésére is hatással volt: nekiálltunk egy valóban részletes és alapos üzleti terv kifaragásának, melyben minden eddiginél nagyobbra lőttünk. A mintegy százoldalas és nagyon sűrű dokumentum hárommillió dollárnak a cégünk szervezetébe való beleforgatásáról szól, majd a tőzsdén való nyilvános megjelenésről, 2003-ra nullszaldós üzemi eredményről, és erős kelet-európai terjeszkedésről.
Mondhatnánk, hogy mégis hogy képzeltük azt, hiszen ha százmilliót sem sikerült előzőleg bevonnunk, hogyan fogunk majdnem egymilliárdot - az internetes cégeket övező optimizmus azonban szárnyalt, és a magasabb célzott összeggel olyan befektetőket is megkereshettünk, akik nem foglalkoznak holmi csip-csup százmilliós üzletekkel (a tőkepiaccal épphogy csak ismerkedve ezt először egész viccesnek találtuk).
Az előző körben, amikor ősszel befektetőt kerestünk, eljutottunk Budapest szinte összes szélhámosáig, akik agyafúrt konstrukciókat tálaltak elénk annak érdekében, hogy cégünket megszerezhessék, átvehessék és lefölözzék a várható haszon minden egyes fillérjét. Egy ilyen komolyabb, magasabb ajánlat előnyei közé tartozott még, hogy sokkal komolyabb, elkötelezettebb és tisztességesebb befektetőket is elérhettünk vele.
Eközben olvasottsági adataink az új lendület hatására szépen emelkedni kezdtek. Már januárban átléptük az addig meghaladhatatlannak tűnő 30 ezres napi látogatói adatot, február-márciusra pedig a 40 ezren is túllendültünk. Látható és érzékelhető volt reklámkampányunk is, így világos volt, hogy élünk és hasítunk, a nehézségek ellenére.
Az üzleti tervet és ajánlatunkat végül több mint húsz, kockázati tőke kihelyezésével foglalkozó befektetési alaphoz postáztuk, és némi vizsgálódás után, március végére hét különböző konkrét befektetési ajánlat futott be, ami azt jelentette: győztünk!
A lehetséges partnerek közül a Német Befektetési Rt. kínálta a legkedvezőbb feltételeket: hárommillió dollárt, 25%-os tulajdonrészért. Ezt a vállalatot két fiatal német bróker birtokolta, akik az elmúlt években komoly vagyonra tettek szert hazájukban internetes papírokkal való kereskedéssel, így teljes egészében értették, mit akarunk. (Érdekes, hogy bár Magyarországon már többféle hagyományos befektetésük volt, internetes területen itt mi voltunk nekik az elsők.) Ajánlatuk azt jelentette, hogy az egész Index.hu Rt. piaci értéke mintegy hárommilliárd forintra ugrott!
Megújulás tetőtől talpig
Közben, ahogy szoftverprojekteknél szokott az lenni, többszöri határidőmódosítással, csúszásokkal, de finisbe ért a lapmegújítás, és a részleges tesztek után április elsején, nulla órakor Keki ünnepélyesen a kezem alá tolt egy Enter gombot. Megnyomtam, és az addig csak részleteiben létező cikkadatbázis-rendszer élesben, a nagyközönség előtt egyesült Angelday akkor utópisztikusnak ható, a háromhasábos világon túllépő dizájnjával.
Nagyjából arra számítottunk, hogy valami gigantikus összedőlés lesz a dologból, de legnagyobb meglepetésünkre szinte minden azonnal működött! Rögtön a Fórumba vettük az irányt, ahol az első meglepett olvasók természetesen külön topikokban tárgyalták ki a nagy változást. Ahogy az lenni szokott, úgy akkor is az ellenzők voltak többségben; valahogy lekezeltük a dolgot lelkileg, mellette viszont rengeteg értékelhető észrevétel és hibaleírás érkezett, így a csapat még reggelig együtt maradt az irodában, kifésülni, letisztázni mindent, amit csak lehet.
Az új felület leghangsúlyosabb eleme a hasábon túlnyúló, erőteljes vezető anyag, mellette pedig a mai Bónusz Brigád-akciókhoz hasonló napi kereskedelmi ajánlat kapott helyet. Érdekes, hogy ezt nem a mai bónuszos Kaprinay csinálta - ő akkor már nem volt velünk, Nyírő magával vitte a Westel 900 mobiltelefonos hírszolgáltatásához. A látványterv még mai szemmel is elegánsnak mondható, a füles menürendszer adaptálása pedig újabb hazai webtrendet alapozott meg.
A 2000. április 1-i dátum a cikkadatbázis elindításával máig (és még sokáig) ható jelentőséggel bír. Ami ugyanis ez előtt történt a magyar közéletben, az maximum töredékesen, esetlegesen, valamint nehézkesen, sok utánajárással, könyvtárazással rekonstruálható, nem kis szaktudással - ismerni kell a különböző információk elérhetőségét, érvényességét, hitelességét. Ami viszont ez után történt, az bárki számára otthon is hozzáférhető - az Index, majd az utána jelentkező vetélytárs hírszolgáltatók adatbázisaiból.
A háttérben még ott lapult egy nagyon egyszerű, de nagyon fontos, sok mindent meghatározó újítás: az Index.hu címlapot szerkesztő felületünkön az új rendszer elindításától kezdve folyamatosan figyelni lehetett az összes cikkünk ajánlójának kattintási adatait, valós időben, negyedórás bontásban. Egy kis program 15 percenként összegezte ugyanis, hogy melyik cikkünket hányan választották, és egy zárt, a címlaphoz nagyon hasonlító felületen lehetett nézegetni, hogy melyik anyag hogyan működik - az olvasói adatokból pedig azonnal le lehetett vonni a megfelelő szerkesztési következtetéseket. Ez a mechanizmus a később sokat kárhoztatott bulvárosodás motorjává vált - a szerkesztők saját bőrükön hamar kitapasztalták, hogy mely szavak, fordulatok serkentik inkább kattintásra a látogatókat, és ezeket nyilván gyakrabban kezdték használni.
Áprilisra tehát minden fronton óriási győzelmet arattunk: a lap jelentősen professzionalizálódott, a szükséges tőkét megszereztük, és közben - gyakorlatilag pénz nélkül - megháromszoroztuk napi olvasóink számát; április közepén már hatvanezernél is nagyobb számokat mutatott a Webaudit egyedi látogatókat mérő oszlopa.
Egy kellemes kötelességsorozatnak is eleget tettünk abban a hónapban, elvégeztük a befektetéssel kapcsolatos adminisztrációt. Azt gondolni lehetett, hogy ennyi pénz megmozgatásához tartozik némi papírmunka, de amikor például mindannyiunknak, a teljes cégvezetésnek be kellett vonulni egy Balassi Bálint utcai ügyvédi irodába, és ott egy nyolc-tíz méter hosszú asztal várt bennünket, átlagosan 40-50 centi magas papírhalmokkal sűrűn telerakva, akkor kicsit megijedtünk. Igen, minden egyes papírt szignózni kellett mindannyiunknak.
Az eufória közepette szinte oda sem figyeltünk egy akkor marginálisnak tűnő, később végzetesnek bizonyuló amerikai hírre: a többnyire nagy internetes cégek részvényeivel kereskedő tőzsde, a NASDAQ indexe ötévnyi emelkedés után hirtelen erős csökkenésbe váltott. Egyszer minden sorozatnak vége szakad, gondoltuk, majd lenyugszik ez a trend is, és hatalmas tervekkel vártuk befektetőnktől a kialkudott összeget, ami május első napjaiban meg is érkezett: a cég számlája hirtelen kábé 860 millió forinttal lett vastagabb az átváltás után.
Versenytársak jelentkeznek
Perceken belül viszont újabb konkurensek jelentkeztek: a még májusban, hatmillió dolláros tőkével elindított Vianovo.hu-t a későbbi TV2-igazgató Várdy Zoltán gründolta. Hiába kínált azonban drága Google-szolgáltatásokat, hiába plakátolta tele az országot gigakampányával, hiába lépett fel mindenhol az amerikából visszatért menedzserek eltéveszthetetlen magabiztosságával, egy év után egész cége ment a levesbe.
Nagy nemzetközi tartalomszolgáltató is beugrott a hazai piacra, a Globopolis hálózat Magyarországon is terjeszkedésbe fogott, rengeteg újságíróval, kiterjedt működéssel. Ma már sem a .hu, sem a .com domainjük sem aktív. Ugyanígy, csak kicsit hosszabb időtávon múlt ki a TV2 akkor indított portálja, a Korridor.hu. A lap vezetője egyik korábbi ősinternettós kollegánk, Kelemen Gábor volt, és szintén brutális kampánylehetőségeket kapott a tévécsatorna felületein. Bár a technikai mérések alapján végig 4-5-szörös különbséggel vezettünk előttük a látogatottsági versenyben, a megkérdezéses vizsgálatokban alig mutatkozott differencia: a megkérdezettek úgy emlékeztek, hogy megnézték az előző nap vagy az elmúlt héten a Korridort - holott többségük nem tett így, csak a memóriája tréfálta meg, a nagy reklámkampány hatására.
Még az is konkurensünk akart lenni, akiről nem is gondoltuk: az induló Fotexnet helyes kis webáruháznak nézett ki, így Braun Robi meglátogatta Várszegi Gábort, együttműködési ajánlattal. Legnagyobb elképedésére a milliárdos azzal küldte el, hogy nem lesz itt semmiféle együttműködés, ő épp most készül 24 millió dolláros hír- és szolgáltatóportált építeni a Fotexnet köré, és simán lenyom bennünket. Hamarosan el is készült a dolog, aztán szép lassan, komótosan el is pusztult, és az egyébként működőképesnek tűnő webáruházat is maga alá temette. A Fotexnet névvel utoljára akkor találkoztam, amikor az évtized vége felé vettem a Sugár moziban egy zacskó pattogatott kukoricát, és a véletlenül megpillantott nyugtára azt látom nyomtatva: Fotexnet Kft. Egy apró profilmódosítás történt tehát a nagy reményű portálcégnél.
A lázas korszak túlélője lett viszont a Startlap, amelyet júniusban vásárolt meg az óriáskiadó VNU, százmillió forintért (egy évvel később pedig az egész VNU-t szőröstül-bőröstül kapta be a finn Sanoma). A pofonegyszerű szolgáltatás a kezdő internetezők egyik legnagyobb segítsége, amit, úgy gondoltunk, előbb-utóbb mindenki kinő, ezért nagy jövőt nem jósoltunk neki. A Sanoma viszont erre alapozva sikerrel futtatott be egy egészen nagy online tartalomportfóliót, amely hamar odanőtt méretben az Index és az Origo mellé.
A tavasz új személyeket is hozott: az online hirdetéspiac két mai alapembere, Szabó Ákos és Ziegler Gábor szinte egyszerre csatlakozott hozzánk internetes hirdetésértékesítőnek. Mivel ilyen foglalkozás akkor még nem létezett, korábban értelemszerűen egész mást csináltak mindketten: Ákos, a salesosztály nagyfőnöke a Graphisofttól érkezett, Gábor pedig, aki évekkel később átvette tőle a stafétabotot, a biztosítási szakmából.
A befektetési szakasz viszont nem zárult le a németek bejövetelével: közben részvényesünkké vált a világ legnagyobb processzorgyártója is, az Intel, egymillió dollár értékben vásároltak a kezdeti befektetők állományából (így ez a pénz nem jelent meg a cégben). Ezzel egyidőben Reisz távozott is a vezérigazgatói posztról, mivel látható volt, hogy Kőrösivel, a továbbra is legnagyobb tulajdonossal nem lesznek képesek eredményes munkakapcsolatot kialakítani.
Új erőkkel gyarapszik a szerkesztőség
Míg a pénz után futkostunk, a szerkesztőség csapatát is fejleszteni kezdtük. Januárban még az induláskor leszögezett, havi kétmilliós keret körül gazdálkodtunk, de áprilisban már havi négymillió fölött mutatnak végeredményt az Excel-táblák. Ekkor csatlakozott a csapathoz néhány későbbi alapember, például az éppen alakuló sportrovathoz a ma is ott dolgozó, csendes, de hiperszorgalmas Joó Gábor, a Kultúrrovathoz és a Techrovathoz bedolgozó, később pornótörténelmi sorozatával nevet szerző külsős Kömlődi Ferenc, és az Index egyik későbbi lelke is ekkor ült be a dizájncsoportba. Illés A. Etele egyszerű, vidéki Internetto- majd Index-rajongóból, Angelday feltétlen hívéből mára a világ egyik befolyásos webdizájnere lett, sosem lehet tudni, hogy New York és Budapest között éppen hol jár. 2000 tavaszán viszont még csak egy rémült húszéves kölyök ült be közénk személyében.
A ma is indexesek közül még mindenképp említendő a külsősként érkező Mesterházi Dávid, akkor még IT-hírfaragó, ma a videórovat első embere; Dezső András és Radnai Zoltán pedig végül más lapoknál futottak be karriert. Szlankó Bálint még az internettós idő hagyatékaként tartott velünk, de ez volt az első sikeresebb időszaka a szintén még alig húszéves fiatalembernek, Erdős Ákos pedig HTML-segédszerkesztőnek csatlakozott - a Confhotel.hu felfuttatása és sikere fog majd hozzá fűződni, pár év múlva.
A Fórum moderációját ekkor még nem a legendás Wágner úr vezeti - ő önálló mellékletet kapott szerkesztésre, Oroszország Ház címmel, ahová a volt szovjet tagköztársaságokból érkező hírekből rakott össze naprakész montázst. A témában ezzel a lappal az egész magyar sajtó első számú és legpontosabb forrásává váltunk.
Mission: Totalcar
A lap menedzselése és a befektetővadászat mellett valahogy még maradt idő néhány jövendőbeli gigaprojekt felállítására is. Februártól kezdtünk beszélgetni Balásy Bulcsúval, a Fornax Rt. vezérével - tőzsdei és telekomfejlesztéseiről ismert szoftvervállalat voltak ők akkor is, most is - arról, hogy csinálhatnánk közösen egy nagy autósportált, ahol tesztelünk, hírezünk, kereskedünk - úgy, ahogy a nagyok, Amerikában.
Heti rendszerességgel ültünk össze hármasban Bulcsúval és Uj Péterrel a Fornax XII. kerületi irodájában, és meglehetős részletességgel kiötleteltünk elég sok mindent. Nevet sokáig nem találtunk a dologhoz - a sok variáció közül az Auto1 látszott leginkább esélyesnek, ezt azonban csúnyán elbuktuk egy csaló domainbróker miatt. Egy esős nap délelőttjén - ismét hármasban - ugyanis óvatlanul begépeltük az auto1.hu domaint a regisztrátorok keresőjébe, és örömmel konstatáltuk, hogy szabad. Egy-két órán belül visszatértünk az Index irodájába, és megkértem az ezzel foglalkozó kollegát, hogy foglalja le a címet - ő félóra múlva szaladt vissza azzal, hogy már másé, az egyik domainbrókerkedésről elhíresült cég tartja a kezében. A piti szélhámos valamilyen módszerrel bemászott a domainkereső rendszerébe, és figyelte, hogy ki milyen címeket szeretne regisztrálni.
A névkérdés így a felállított csapatra maradt - Uj Péter ötlete alapján a Narancsból leigazoltuk Winkler Róbertet főszerkesztőnek, a különálló Totalcar Kft. (50% Index, 50% Fornax-tulajdon) cégvezetője pedig Kulcsár Atilla korábbi reklámszakember lett - ő ötlötte ki végül a nevet, aminél jobb autós magazincímet azóta se talált ki senki. Júliusban el is tudtuk indítani az újságot, így nézett ki az elején:
Az induló, klasszikus Totalcar-csapat is inkább Kulcsár válogatása volt, az addig még soha, sehol nem főnökösködő Winklernek idő kellett az új szerep begyakorlásához. Egy darab családi összefonódás is bejátszott még: a kezdettől majd tíz éven át oszlopos TC-tag volt Kari (Karácsony István) raliversenyző, aki nem más, mint az unokatestvérem. Az ott töltött ideje alatt, és azon túl is a teljes Index-stáb autóügyi problémáinak ő vált a kizárólagos megoldójává.
(A képen Winkler a Totalcar első, installálásra váró szerverének örül.)
Kvízjáték Vágóval
Mindezzel egyidőben, év elején kezdtük el egy online kvízjáték tervezését Vágó Istvánnal. A programozás viszont nagyon nehézkesen ment, a gyarapodó indexes fejlesztői állomány meglehetősen vegyes minőségű volt, és több mint két hónapba telt, mire kiderült, hogy egyáltalán nem tudnak lefejleszteni egy ilyen feladatot. Bár volt vagy harminc saját programozónk a fejlesztési osztályon (amire nekem sajnos szinte semmi ráhatásom nem volt), gyorsan külsős után kellett néznünk. Viszonylag gyorsan megtaláltuk az alkalmas embert, aki kevesebb mint három hét alatt előállította kvízjátékunkat.
Az Átvágó névre keresztelt játék (igen, később ezzel a névvel indított tévés műsort is Vágó) a magyar nyelvű kvízjátékok prototípusává vált, nagyon hamar nagyon népszerű lett, öt-tízezres egyedi látogatószámot regisztráltunk rajta minden nap, és lelkes közösség kerekedett köré, többszöri személyes találkozókkal, bulikkal, melyeken maga a Mester is megjelent.
Nehézséget egyedül az jelentett, hogy megfelelő mennyiségű kérdéssel tápláljuk az adatbázist - Vágó ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy minden kérdést személyesen írjon vagy ellenőrizzen, így biztosítva a folyamatosan tökéletes minőséget. Ez sajnos rögtön korlátot jelentett, amit soha nem tudtunk meghaladni, bár a játékot később, a nehéz időkben nem ezért kellett leállítanunk - 2001-ben úgy el fog majd fogyni a pénzünk, hogy nem jut az üzemeltetésre.
Ahogy az Átvágó kiesett, rögtön feljött egy alternatív, nagyon hasonló kvízjáték, a Honfoglaló, amely átlépett a nagy problémán, és a felhasználók közössége maga írhatta a kérdéseket-válaszokat. Ez már ránézésre is borzalmasan gyenge eredményt hozott, gyorsan kiderült, hogy még a kvízrajongóknak is vannak általános iskolai hiányosságai; viszont nagyon hatékony megoldásnak bizonyult, dőltek a kérdések, és robbantak a felhasználói rekordok is, így néhány évvel később az Index százmilliós nagyságrendű összegért fogja visszavásárolni azt, amit tulajdonképpen maga talált ki. (Mivel néhány tulajdonosváltással később, a kétezres évtized második felében a Honfoglaló is az Index-csoporthoz kerül majd.)
Az Átvágó tapasztalatai két vonalon is lépéseket eredményeztek. Az egyik: nyilvánvalóvá vált, hogy a laphoz saját, független fejlesztési csapatot kell gründolnom, mivel az alakulgató céges központi állomány egyszerűen nem megbízható. Villámszerű, hipergyors extenzív időszakban voltunk, és nem lehetett részletes specifikációkat, feljegyzéseket írogatni egymásnak, mert iszonyatos konkurencianyomás alatt voltunk. Olyan fejlesztőkre volt szükségünk, mint Keki és Pozsi, akikkel egy nyelvet beszélünk, akik félszavakból megértik, mit akarunk. A legkézenfekvőbb megoldást választottam - visszahívtam ősi barátunkat, Barczi Imit az Origóból, hogy alapítson kicsi, de ütőképes lapfejlesztő gárdát.
A másik tanulság, hogy játékfronton érdemes még lépkedni - így hamarosan két újabb tévéssel, Rózsa Györggyel, Egri Jánossal valamint a jatek.hu weboldal gazdájával is komoly közös terveket kezdtünk szőni. Rózsával összejött egy közös játék, de nem lett sikeres, Egrit és a jatek.hu-s srácot viszont olyan jól összehoztuk egymással, hogy rögtön alakítottak is egy céget nélkülünk. Hm. (Ja igen, később megbuktak.)
Barczi Imin kívül hamarosan még egy nagy visszatérőt köszönthettünk a stábban: Bodoky Tamás tavasz végétől Tech-rovatvezetőként folytatta nálunk azt, amit másfél éve abbahagyott velünk.
Új projektek mindenfelé
Búvópatakként indult egy webrádiónk is; egy agilis, tizennyolc éves fiatalember, Falus Dani már év eleje óta gyűjtögetett egy csoportot saját barátaiból és országosan ismert celebekből. Soma, akkor még nem Mamagésa fémjelezte arcával és hangjával a brancsot, és néhány hónap alatt, amíg volt pénz a működtetésre, felvonultatták kis stúdiójukban a fél sztárvilágot.
Uj Péter ötlete nyomán egy óriás magyar linkkatalógus fejlesztésébe is belekezdtünk, a Yahoo mintájára, de sokkal részletesebb és pontosabb osztályzással. Ennek gazdája egy régi haver, a Narancsba külsősként viszonylag rendszeresen írogató, nálunk lényegesen idősebb (lélekben viszont jelentősen fiatalabb ) könyvtáros, Zsadon Béla lett. Nagy lendülettel vágott a feladatba, de minél mélyebbre jutott, az egyre csak nagyobbnak és nagyobbnak tűnt. A nehéz időkben kénytelenek voltunk stoptáblát mutatni ennek a projektnek is, Zsadon pedig újabb karriert indított, ő lett először az Index, később az ország csupa nagybetűs korrektorja. (Amihez még azt kell hozzátenni, hogy a kilencvenes években rengeteget és jogosan cikiztem - az úgynevezett netikettel abszolút össze nem illő módon - akkor még pocsék helyesírása miatt!)
Tőkehelyzetünk megoldásával még újabb területekre is elkezdtünk terjeszkedni. Megbíztuk Prieger Zsoltot, az Anima Sound System producerét, hogy indítson egy internetes lemezkiadót - olyat, amiből mostanában már annyi sok van. A zenekaroknak azt tudtuk ígérni, hogy újra nagy médiaközönség előtt tudnak megjelenni (a tévékből addigra már kiszorult minden magyar zene), cserébe ingyenesen letölthető mp3-számokat kértünk tőlük. Prieger rengeteg kollegáját rábeszélte erre a konstrukcióra.
Első országos popsztárunkat viszont nem ő csinálta meg, hanem a frissen csatlakozott dizájner Etele, Razzia újságíró és Zalka Ernő (Ern0) programozó. A Budapest TV gyakori nézőjeként fedezték fel a műsorban pénzért magának adásidőt vásárló Uhrin Benedeket, akit zseniális helyszíni riportban mutattak be, majd elkészítették rajongói oldalát, és működésbe hoztak egy kis gépezetet: először online remixversenyt szerveztek dalaiból, majd jöttek az élő fellépések!
Uhrin Benedek első találkozását a közönséggel az Index tartalombüdzséjéből finanszíroztam - ez egy playback koncert volt a Fonóban, zsúfolt házzal, tomboló sikerrel. Hamarosan jött a folytatás: nagy buli az Almássy téren, majd az első emlékezetes Sziget-fellépés, ahol színpadjának környéke egyszerűen megközelíthetetlen volt, és négy-ötezer ember skandálta egyszerre, hogy nagy-szín-pad, nagy-szín-pad.
Egy szerencsés véletlen folytán a térképpiacra is be tudtunk lépni - ekkor ugye hol van még a Google Maps... Két ügyes térképinformatikus interaktív Budapest-térképe évekig az Index egyik legstabilabb szolgáltatásává vált, mindent ott kerestünk, mivel a fővárosról nagyjából mindent ugyanúgy tudott, mint a mostani térképoldalak.
Úgy tűnik, utólag mindenbe belevágtunk, ami az eszünkbe jutott, de szerencsére ez nem így volt. Sokszori halogatás után elvetettük például Uj Péter álomtervét, amit belül csak Yahoo-csomagnak neveztünk, és egy Inda-szerű integrált szolgáltatáscsomagot jelentett volna, az akkori Yahoo mintájára: levelezés, naptár, kontaktok és még sok minden más. Ha abba akkor belefogunk, biztos, hogy belepusztulunk rövid úton, a teljes internet lemásolásával most épp a Facebook kísérletezik, de nekik is túl nagy falat lesz ez.
