Létrejött a nagykoalíció: balra és jobbra bekönyvelt netes újságok és kommentelőik ezrei gyalázzák az Alkotmánybíróság tegnapi buta határozatát, amelyben teljes felelősséget szeretnének vállaltatni a lapokkal a náluk megjelent kommentekért. Tisztességtelen törekvés, és nem is fog sikerülni.
Végre egy ügy, amelyben nem az unalmas fasiszta-kommunista törésvonal mellett szakad ketté az érvháború. A netes politikai fórumokat használók és értők nagyjából túlnyomó többsége úgy látja, hogy a döntés egyrészt fenntarthatatlan rendszert hozna létre, másrészt visszaélések egész sorozatára kínál lehetőséget (a 444 jól vette észre: akár a miniszterelnök ellen is perek sorozatát lehetne megindítani Facebook-oldala miatt, ebben a pillanatban), harmadrészt pedig további súlyos versenyhátrányba taszítja a magyar tartalomszolgáltatókat a külföldi óriáscégekkel szemben.
Különösen riasztó az a - hazánkban egyébként sajnos teljesen megszokott - gyakorlat, hogy az Alkotmánybíróság megint a saját kútfejéből, mindenfajta szakmai segítséget mellőzve hozott egy olyan kérdésben döntést, amit laikusként, gyakorlati tapasztalatok híján nem lehet helyesen megítélni.
Nem véletlen, hogy az egyetlen ellenvéleményt megfogalmazó alkotmánybíró, Stumpf István akár épp szakembernek is tekinthető, hiszen minisztersége alatt hozzá tartozott az Informatikai Kormánybiztosság, és szintén miniszterségéhez köthető az első Elektronikus Kereskedelmi Törvény megalkotása is. Stumpf nagyon pontosan tudja - mert a szakmai diskurzusok annak idején őt meggyőzték -, hogy a felhasználói tartalmak jogi kezelésére a mostani döntésből következő módszer alkalmatlan.
(Zárójelben tegyük hozzá, hogy az Egyesült Államokba a Supreme Court, vagyis a Legfelsőbb Bíróság, melynek hatásköre nagyjából az Alkotmánybíróságéhoz hasonlítható, minden internetes ügyben szakvélemények széles tárházát rendeli meg, mielőtt döntést hoz.)
Az Alkotmánybíróság határozati szövegében bőven fellelhetők szakmailag értelmetlen kijelentések, például nem is tudják pontosan használni a moderálás fogalmát: "a moderált komment, ha jogsértő, ugyanolyan jogi következménnyel jár, mintha nem lett volna moderálva (előzetesen vagy utólag ellenőrizve)" - írják egy helyen, ami nonszensz, az előzetesen moderált komment ugye meg sem jelenik az interneten, így a jogsértés nem jön létre. Zárójeles megjegyzésükből pedig az derül ki, hogy nem is érzik az előzetes és utólagos moderáció közti jelentős jogállásbéli különbséget.
A döntés teljes szövegéből az sugárzik, hogy szövegezője egy nagyjából 2000 előtti dogmarendszer híve, mely szerint az internet egyszerűen csak egy újabb közlési eszköz, és használatának jogi szabályzását meg lehet úszni azzal, hogy betuszkoljuk az internet előtti média kategóriáiba. (A szerzőijogi-kiadói lobbi próbálta ezt a hozzáállást tolni évekig, később iszonyatosan megbánták, és most már futhatnak a pénzük után.)
Ma már rég tudjuk, hogy ez nem így van, az internet egész más típusú nyilvánosságot, nyilvánosságokat hoz létre, mint a tömegmédia korábbi technikai eszközei, és ennek megfelelően szabályzására korszerűbb, alkalmasabb jogi megoldásokat kell keresnünk.
Ennek egyik módja az lehetne, hogy használjuk azokat a már létező jogi kereteket, amelyeket a hazai és európai jogalkotók kimondottan internetes jogi viták rendezésére hoztak létre.
Egy másik módja pedig az is lehetne, hogy újradefiniáljuk azokat az alapértékeket, amelyeket a tegnapi Alkotmánybírósági döntés védelmezni vél: a személyiségi jogok, a jóhírnév sérelme ma egészen mást jelent, mint harminc évvel ezelőtt.
Lássunk erre gyorsan egy vicces, személyes példát: tegnap engem az idehaza egyébként igen népszerűnek bizonyuló, többtízezres magyar közönséggel bíró amerikai Tumlbr hálózaton egy harcias fiatal feminista úgy írt le blogján, hogy "egocentrikus, lenyomó, abuzív férfi" vagyok. Ha ezt a nyolcvanas évek vezető pártlapja írta volna rólam hasonló méretű közönség előtt, az bizony komoly sérelmet jelentett volna, a tegnapi eset viszont egy kicsit sem rázkódtatott meg, és nem is számítok érezhető anyagi vagy erkölcsi veszteségekre miatta.
Ezt az ordító különbséget - úgy gondolom - a jogalkotónak és a jogalkalmazónak feladata volna megérezni, mert ez a lényeg és nem más. Egy-egy felhasználói komment következménye mérhettlenül kicsi, és ehhez képest aránytalanul nagy felelősséget telepíteni arra a vállalatra, amely a szabad szólás esélyének szélesítése érdekében egyszerűen csak közreadja az effajta közléseket: értelmetlen is, káros is, és a nemzeti érdekek ellen való.
Az érintettek láthatóan nem is díjazzák ezt a megoldást, és legkésőbb a generációs váltás úgyis elsöpri ezt a nézetet: a mai tízen-huszon-harmincévesek nem fogják tűrni, hogy ellehetetlenítsék kedvenc létformájukat.
Ide kell írnom, hogy az ügyben egyébként érintett vagyok, a keresetet megelőző per tárgyát képező cselekmény akkor történt, amikor az alperes Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke voltam.
