1998 gyilkosan sűrű év volt az Internetto szerkesztőségében: döntő ütközetet vívtunk a Matávval telefontarifa-ügyben, saját élő tévéműsort csináltunk, hanglemezt adtunk ki mp3-ban, a teljes csapat két hétre Amerikába költözött, határon túli hídfőállásaink nőttek ki a föld alól, saját helyszínünk lett a Szigeten, felléptünk az Őszi Fesztiválon - és megjelentek körülöttünk az első befektetők. Gigaposzt következik.
A CD-ROM tündöklése és gyors halála
Kis magyar tartalomszolgáltatás-gründolás
Az év mindig áremelésekkel kezdődik, ez a szocialista szokás a sajátos magyar piacszerű gazdaságba is áthúzódott 1990 után. 1998 újévjét azonban a magyar netezők drámai csapásként kellett, hogy megéljék: a Matáv több mint duplájára emelte az éjszakai telefonálás tarifáját. Mindenki, aki otthonról érte el a hálózatot, ebben az időszakban, este hat után tárcsázott be modemjével, hiszen a méregdrága nappali tarifát még a szervezett bűnözéssel ebben az időben erősen szimbiotikus kapcsolatot ápoló vezető politikusok sem engedhették meg maguknak. (Ja, és ők nem is neteztek még ekkor.)
Nyírő azonnali ellencsapást egyeztetett Hollósi Józsival, a HIX korábban már említett gurujával, és közös szervezésben, egyesített adatbázisunk mintegy ötvenezer emailcímjére egyszerre küldtük el azt a tiltakozó levelet, aminek nem várt gyors hatása lett: a kiküldés után fél órával maga Straub Elek, a Matáv vezére jelentkezett be telefonon.
Straub, a cégvezető természetesen érvekkel próbálta védeni álláspontját, hogy mekkora terhelést jelent hálózatuk számára az a rengeteg internetező, és hogy ez mekkora pluszkiadást jelent nekik most már évről évre, majd belerokkan a cég; ez azonban sem bennünket, sem a néhány héttel későbbi élő, online interjúnk közönségét nem hatotta meg.
Ebben az időben egyébként a kérdés több más európai országban (spanyolok, németek) is problémaként merült fel, és az internetezők több helyütt egész napos sztrájkokkal tiltakoztak a távközlési társaságok - szerintük - lehúzó árpolitikája ellen. Összeurópai összehasonlításban azonban Magyarország verhetetlen árakkal bírt, toronymagasan nálunk voltak a legmagasabb tarifák minden kategóriában, hála az elhibázott privatizációs megoldásnak, és az állam impotens, mindenfajta komolyabb kontrollt nélkülöző magatartásának. Idehaza is minden összeállt tehát ahhoz, hogy egy nagy, nemzetközi figyelmet is kiváltó tiltakozó akciót szervezzünk, amely a távközlési szolgáltató imidzsét alaposan megtépázhatta volna.
Visszavág a Matáv
A Matáv először kommunikációs ellenoffenzívát indított: tavasszal az egész országot betakarta óriásplakáttal, amely egy gyufaskatulyát ábrázolt - a tájékozatlanokat félrevezető üzenet az lett volna, hogy egy gyufaskatulya áráért is már milyen sokat lehet telefonálni. Ugyaneközben érdekes módon megszaporodtak a különböző nyomtatott sajtótermékekben a Matáv díjpolitikáját ismertető és méltató írások is. Ha valahol meg tudott jelenni egy érvünk, adatunk amellett, hogy egész Európa olcsóbban telefonál nálunk, a semlegesség jegyében rögtön ott volt egy másik, amely az ellenkezőjét állította - vagy a Matáv kétségkívül létező tőzsdei sikereire irányította a reflektorfényt. A hihetetlen mértékű profitot termelő cég ugyanis kétségtelenül a brókerek kedvencévé vált ebben az időben.
Komoly ellencsapást sikerült azonban elhelyeznünk a Fehér Könyvvel - így hívtuk magunk közt röviden a képen látható, bonyolult című és teljesen fekete színű nyomtatott kiadványt, amelyben nagyon egyszerű adatokkal és ábrákkal bizonyítottuk be azt, hogy Magyarország drámaian lemaradt az otthoni internethasználatot tekintve. Nyugat-Európa ma már viccesnek tűnő 4 százalékával szemben idehaza csak a háztartások 0,7 százaléka rendelkezett ekkor interneteléréssel, noha a számítógépek már nagy számban rendelkezésre álltak. Bebizonyítottuk, hogy magyar nyelvű tartalomban sem állunk annyira rosszul, mint azt a Matáv kommunikálja, és a monori körzetben, ahol nem a Matáv szolgáltat telefont, és jelentős internetkedvezmények vannak, a használat mértéke megközelíti a nyugaton szokásos szintet.
A nyugvópont hamarosan megérkezett: az óriáscég belátta, hogy hiába tűnik gyengének ellenfele, komoly károkat tud okozni, ráadásul igaza is van, és a színfalak mögött két éjszakai kedvezménystruktúrát kínált fel nekünk, közülük rövid fejszámolás után tárgyalódelegációnk, Nyírő és Virág András (később az állami autópályacég szóvivője Winkler-Virág András néven) a híres százforintos kedvezmény mellett döntött. Eszerint éjszaka az internetes telefonhívások esetén csak száz forintig pörög a Matáv díjszámlálója, utána megáll, így egy százasért akár egész éjszaka a hálón lóghattunk (ha nem szakad meg az adatkapcsolat).
Mindenki New Yorkba
Ismét január - függetlenségét elnyert kereskedelmi osztályunknak egy kivételesen sikeres üzletet sikerült nyélbe ütnie a nemzeti légitársasággal. Készpénzt nem adtak reklámhelyeinkért cserébe, de megkérdezték, hogy egy nagy csomag repülőjegyet vajon elfogadnánk-e New Yorkba, új, közvetlen járatukra. Igenlő válaszunk azt jelentette, hogy szinte a teljes szerkesztőség (mínusz Uj Péter) a hónap végét, majd február elejét New Yorkban töltötte.
A Brooklyn Bridge-en készült kép Kekit, Lánczi Évát, Varjas Gabit és Barczi Imit ábrázolja (akinek a nevek nem ismerősek,lapozzon vissza).
Az ott töltött idő elképesztően eseménydús volt - itt készült például, a kínai negyedben az a kép a lángokban álló bérházról (a következő illusztráció), amit később számtalan nyomtatott Internetto-hirdetésben felhasználtunk. Ez bizony nem filmtrükk volt, így történt meg.
Én részemről egy másik komoly tragédiát kerültem el akkor, amikor pár perccel lekéstem egy találkozót, amit a Times Square-en található kedvenc pizzázónk mellé beszéltünk meg a szegedi melléklet Takács Viktorával, ha jól emlékszem. Mire odaértünk a helyre, már hatalmas csődület várt, tévékamerák sokasága, tömeg, izgatott emberek. Kiderült, hogy a szomszédos építkezés daruja véletlenül éppen arra a helyre ejtett le egy pártonnás betontömböt - szerencsére éppen senkit sem talált el a váratlan égi ajándék.
Megismerkedhettünk végre személyesen Haressal, azaz Hargitai Józseffel is, aki a sajátos hangú New York-i mellékletünket vitte akkor már jó ideje, és a Madison Square Gardenban élőben láttam játszani a jégkorong Puskását, Peléjét és Maradonáját, aki egy személyben természetesen Wayne Gretzky.
Élőben, a helyszínen élvezhettük végig Clinton és Monica Lewinsky románcát, pontosabban annak utóéletét, azokban a napokban robbantotta ugyanis Matt Drudge a bombahírt az ovális irodával a főszerepben, valamint akkor mutatták be épp a Godzillát (én nem láttam); és különös volt, hogy mobiltelefonjainkkal semmit nem tudtunk kezdeni, az Államokban ugyanis akkor még egyáltalán nem volt mobilszolgáltatás. Ez annak volt köszönhető, hogy a személyhívó (más néven pager) használata rendkívül elterjedt volt, gyakorlatilag mindenkinek a zsebében volt egy ilyen kis zümmögő készülék, amelyre vezetékes telefonról, élő operátorok segítségével lehetett rövid szövegeket küldeni.
Ez a dolog egyébként itthon is működött, de sokkal kisebb nagyságrendben: az Easycall nevű cég működtette, és 98 második felében együtt is dolgoztunk velük - az Internetto gyorshíreit lehetett megrendelni ezekre a személyhívó készülékekre. Az sms-hírszolgáltatások elődjeként egész szép sikerrel, és elég nagy megbízhatósággal tudtuk üzemeltetni ezt a rendszert.
Februárban egy még bizarrabb kereskedelmi megrendelést teljesítettünk: az MSZP kérte, hogy kongresszusát élőben, szövegben közvetítsük az interneten. Nyírővel ketten nyomtuk végig az eseményt; a választásra készülő pártban szinte mindenki nagy nyugalommal és magabiztossággal nézett a következő négy év elé, egyedül a kiváló politikai érzékű Horn Gyula vette komolyan a Fidesz-veszélyt. Nevüket soha nem ejtette ki beszéde és a színfalak mögötti társalgások során, végig csak "fiatal jobbosok" volt a megnevezése a három hónappal később már kormányzó pártnak.
A produkció egyébként minden szempontból zavartalanul, izgalommentesen futott le, egyetlen apró bakival: véletlenül bent maradtunk egy zárt ülésen is, de kiderült, hogy ott sem hangzik el semmilyen különösebben titkos információ. Jó idő eltelt, mire felszólalásában megkérdezte valaki, hogy mit keres az a két idegen arc az ülésen, mire Gyula csak legyintett egyet: semmi gáz, ők az internetesek. A közvetítést mindenesetre ezen a ponton leállítottuk.
Felmerül a saját vállalat ötlete
A március már egészen zsúfolt volt. Ez volt az a hónap, amikor minden évben rendszeresen meglátogattam Európa legnagyobb számítógép-témájú rendezvényét, a hannoveri Cebitet, és 98-ban sem tettem másképp, viszont az addigiaktól eltérően nem akkori cégemből, a Pixelből válogattam útitársakat: Uj Peti jött velem, és Kőrösi Ákos, a későbbi Index első befektetője, akkor még az Internetto Ároház üzemeltetője, valamint Kovács Tibor, régi gimis osztálytársam, számítógépes grafikai szakember.
A résztvevőket nagyjából csak az én személyem kötötte össze - Kőrösi és Uj Péter még csak nem is találkoztak addig soha -, de pár kilométer autózás elég volt arra, hogy összerázódjanak. Uj Péter és K. Tibor csúcsra járatta magát, még nem értük el a magyar határt, már komoly röhögésügyi légszomj keletkezett, képzelhetjük a folytatást. Viszont: ez volt az a helyzet, ez volt az a társaság, amikor komolyan elkezdtünk gondolkozni egy esetleg felállítható internetes vállalkozáson, ami egy vezető portálból és több hozzá kapcsolódó üzletágból (például honlapfejlesztés, grafikai kivitelezés, internetszolgáltatás) állhatna, ilymódon elég gyorsan a befektetők kedvencévé válhatna az itthon is éledező tőkepiacon. Természetesen akkor még eszünkbe sem jutott, hogy az Internetto kiadóját, az IDG-t kihagyjuk a buliból, hiszen lett volna épp elég üzleti megoldás az együttműködésre.
Határon túl is terjeszkedünk
Nagyjából ugyanebben az időben kapott a szerkesztőség reklamáló levelet Pozsonyból, egy fiatal olvasónktól, Kaprinay Zoltántól (ma: Bónusz Brigád-alapító és vezető). Öt nap múlva már Pozsony felé ment velünk a MÁV-szerelvény, Nyírő és én ugyanis azonnal lekontaktáltuk a Kalligram kiadónál dolgozó fiatalembert, aki jelentős vállalásokat tett főnökével együtt: a pozsonyi mellékletünkön kívül megszerkeszti az Internetto határon túli történésekkel foglalkozó hírrovatát - eközben pedig anyagokat használhat tetszőleges mennyiségben az Internettóból az általa szerkesztett, Digitália című négyoldalas, nyomtatott kiadványába, amely az Új Szó mellékleteként jelent meg.
Nagy példányszámú nyomtatásba került tehát egy csomó anyagunk, éveken keresztül! Ráadásul nem is Magyarországon! (A képet Nyírő készítette Pozsonyban, rajta jobbról Kaprinay, Megyesi Éva, vagyis a kert és én.)
Másik jelentős határon határon túli kalandunk Csíkszeredához (ők így írták: Csíxereda) kötődött, ahol a helyi kis internetszolgáltató tulajdonosa, Elekes Sándor volt házigazdánk, 98 októberében. A városba vonattal érkeztünk - az elképesztően sötét erdélyi éjszaka után reggel a megérkezés olyan érzést keltett, mint az időutazós filmek sablonja, amikor a falon kifüggesztett kép egyszercsak megelevenedik. A vonatról leszállva gyakorlatilag kizárólag lóvontatású járműveket láthattunk az egyik legnagyobb erdélyi város legeslegközepén, és mindenhol a szegénység borzasztó jeleit.
Vendéglátónk ufóként hatott ebben a közegben, vadonatúj Ford Mondeójával 110-120-szal téptünk a magyar szemmel is durva kátyútengerben, sűrű ködben. Szembejövő autóval sehol nem kellett számolnunk, ilyenek ugyanis egyáltalán nem voltak; egy kitévedő tehenet azért majdnem elkaptunk még aznap reggel, az ABS mentette meg mindannyiunk testi integritását.
Hamarosan kiderült azért, hogy van az éremnek másik oldala is. A Tusnádfürdő mellett, az Olt partjára épült Malom csárda udvarán - vezeti egy kifogástalan betyárember, a mai napig - maximális, ötös térerőt mértünk mobiltelefonjainkkal, Sándor pedig megmutatta a környező hegyek tetején elhelyezett átjátszóantennáit, amelyek egész elfogadható sávszélességet biztosítottak a város internet után érdeklődő polgárainak (nem voltak sokan). A cég irodájában pedig hamarosan megállapodtunk az Internetto erdélyi mutációjának elindításáról. (A fenti képen Nyírő mintegy mellékprogramként egy erdélyi tévéstábnak nyilatkozik, ezen a 98-as úton, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély falai előtt.)
Tévéadás, élőben,interneten
De vissza még mindig a márciusba: a Nettó történetének talán legnagyobb szabású vállalkozása, a tv.internetto a hónap utolsó napján futott végig. Nem sokkal ezelőtt jelent meg az első internetes videóstreaming megoldás, a RealVideo, amit állandó partnerünk, az Írisz természetesen azonnal ki akart próbálni. Nyírő rögtön maximálisan grandiózus tervben gondolkodott: 24 órás élő televíziós adást vizionált, sok-sok ismert emberrel. A tömeges nézettség elérése természetesen nem volt a terv része, hiszen a kevés internetező közül csak egy igazán törpe kisebbségnek volt elég gyors gépe és internetkapcsolata ahhoz, hogy a kisfelbontású mozgókép egyáltalán megjelenhessen képernyőjén. Reklámértéket viszont szépen lehet majd realizálni, úgy számítottunk: az internetes tévéadás épp eléggé őrült téma ahhoz, hogy bekerülhessünk vele a hírekbe.
A szervezés gördülékenyen zajlott, a szerény technikai feltételeket - mikrofonok, kamerák, keverők és hasonlók - én biztosítottam, és Ijonnal (Harajda András) kettesben sok-sok apróbb zökkenővel, de végig biztosítani tudtuk a működőképességet. Az Írisz adta a streaming szoftvert és a szervert, valamint működtette is, és az egyszerűség és üzembiztosság kedvéért egyszerűen felköltöztünk az egész produkcióval a Citadellába, ahol a kis cég irodái voltak.
A program szokásunkhoz híven ultraeklektikus volt: Lánczi Éva (Múzsa) szerkesztette meg és vezette le részben az egész adásmenetet, Nagy Anna (később kormányszóvivő, akkor még Naptévé) segített neki benne mint profi, Kármán Irénnel párban (igen, állítólag őt verték meg az állítólagos olajbűnözők pár éve). A képen látható Deutsch Tamás Kósáné Kovács Magdával vívott választás előtti online interjúpárbajt, Hann Endre a Mediántól a választási esélyeket latolgatta (fej fej melletti eredményt jósolt, nagyon minimális MSZP-SZDSZ győzelemmel), Váradi Júlia kulturálisan csinált valamit, amire sajnos nem találtam vonatkozó adatot, Ballner minden vendégről (és a stábtagokról is) készített közben egy-egy karikatúrát, az én nevem mellett pedig (az állandó technikai felügyelet mellett) még látok valamilyen sportblokkot az adásmenetben, de már meg nem tudnám mondani, mi lehetett benne. A városban cirkált kamerával és mikrofonnal a kézben fehér Skodánk egy mini akciócsoportunkat hordozva, tagjai a frissen akvirált Kaprinay a Felvidékről, az éppen újságírást próbálgató Sasvári Angelday, valamint Razzia Cattani (később csak Razzia), igazi nevén Papdi Viktor, a hallgatag írózseni, aki szintén akkortájt csapódott közénk. Az Indexből történt korai távozásáig alapember volt, csonkaságában is hatalmas életművet hagyott maga után.
A sztárparádé csúcspontja egy szintén frissen létrejött formáció, a Tito Kvartett élő performansza volt. Az előadóművészi négyest a Tudósok DrMáriása vezette közénk, rajta kívül már csak Tóth Gábor zajművész van életben közülük - a filmszakember Antal István és Elek István képzőművész is idő előtt elmentek. Az őrült szövegimprovizációra az egész tévés csapat odagyűlt, a Szabadság-szobor alatti térre, és hangtalanul vinnyogtunk, rázkódtunk.
A monstre tévéműsor után néhány nappal Barczi Imi elhagyott bennünket, Helsinkibe költözött, ahol a Nokia központjában kapott fejlesztői állást. Egy akkor, 98-ban érdekes újdonságon dolgozott, amiről nem beszélhetett senkinek, de nekünk természetesen mindent elárult: WAP munkacím alatt könnyen használható, főleg szöveges internetes felület készült a finnek műhelyében mobiltelefonokhoz. A dolog természetesen nem hagyott minket hidegen, de nagyon sokáig nem tudtuk követni a fejleményeket, mert Blumi megunta a hideg és unalmas északi metropoliszt, ahol évente maximum egy partit rendeznek, és öt hónap után visszaköltözött közénk.
Az áprilisi országgyűlési választások két fordulóját már profi percről percre-típusú tudósítással közvetítettük (bár ez a kifejezés akkor még nem létezett). A gazdasági rovat, az eco.internetto MTI-ben is dolgozó Szenes Gáborja révén féllegálisan be tudtuk venni a hírügynökség épületét, Nyírővel itt vészeltük át kettesben az első és a második fordulót is, így adataink, értesüléseink abszolút villámgyorsan és biztos helyről érkeztek.
Májusban egy érdekes találkozás: Nyírő és én újból útra keltünk, Debrecenbe, az egyetemre hívtak bennünket előadást tartani. A szervező egy húszéves lány, Molnár Rita volt, aki néhány héten belül Pestre költözött, és munkát keresett. Nyírő nem látott nagy kockázatot abban, ha felvesszük hirdetésszervezőnek - a verbális képességek, úgy tűnt, meglesznek ehhez a feladatkörhöz. Három hónapot bírt csak nálunk az ifjú hölgy, de később szép karriert futott be rendezvényszervezési vonalon, ma az egész szakma ismeri Web2-Barcamp konferenciáját.
Megjelennek az első befektetőjelöltek
Az amerikai tőzsdei hírek, mellettük az Internetto nagy menetelése a médiában, olvasottsági adataink folytonos emelkedése (ekkorra már jóval elhagytuk a tízezer olvasót minden nap) beindította a befektetők érdeklődését is, és a tavasz végével kezdve elkezdtek beérkezni különféle megkeresések. Nagyjából mindenki ugyanazt a lehetőséget látta: ha az Internettót egy komolyabb tőkeinjekcióval kiemelnénk a még mindig inkább amatőrnek nevezhető körülmények közül, professzionális, fizetett stábot működtethetne szintén professzionális technikai körülmények között, azzal a Yahoo és a többiek mintájára útjára lehetne indítani az első nagy, magyar online tartalomszolgáltatási sikersztorit.
Tudni kell még mindehhez, hogy ez az időszak, 1998 első fele volt a Budapesti Értéktőzsde első nagy beindulásának ideje, többen nagyon komoly pénzeket kerestek a BUX index és a fontosabb részvények árfolyamának robbanásszerű emelkedésén. Mindenki nagyon optimista volt az értéktőzsde jövőjét illetően, és a szemüket Amerikán tartók pedig biztosak voltak abban, hogy előbb-utóbb internetes cégek is nyilvános részvénykibocsátással tarolnak majd idehaza is.
Az internetes piac sztárjaivá pedig a tengerentúlon a tartalomcégek váltak, és erre a pozícióra Magyarországon rajtunk kívül nem volt más jelentkező. A folyamat tehát egyáltalán nem volt meglepő, csak bennünket ért váratlanul, hogy az ingyenmunkával, fillérekből épített homokozónk hirtelen százmilliós tervek középpontjává vált. Több komoly, multimilliárdos vállalat is érdeklődését fejezte ki - hirtelen most az akkor még Coopers nélküli PriceWaterhouse magyar vállalata és az Antenna Hungária jut eszembe -, a legmesszebb mégis egy magyar magánszemély-befektetővel, Siklósi Zoltánnal jutottunk.
A nálam néhány évvel idősebb Siklósi jelenleg is befektetések szervezésével és vállalatok értékesítésével foglalkozik, akkor azonban még egy nagy külföldi bank befektetési cégét vezette, és meglehetősen tájékozottnak tűnt a netes pénzügyi hírek terén. Már első találkozásunkkor látszott elkötelezettsége, elsősorban ez volt az a tényező, ami megfogott bennünket, így egészen komoly, több hónapos menetbe fogtunk, megterveztük jövőbeli cégünk működésének alapjait.
Természetes kiindulópont volt, hogy az Internetto hivatalos kiadójával, az IDG-vel valamiféle megállapodásra jussunk - akár abban, hogy közösen, társtulajdonosokként működtetjük az Internetto-vállalatot (ez volt az általunk favorizált verzió, hiszen így továbbra is egy jó nevű amerikai kiadó zászlója alatt hajózhattunk volna tovább, ami sok mindent megkönnyít), akár úgy, hogy megvásároljuk tőle a lapot.
A havonta tartalomra költhető szerkesztőségi pénzkeret természetesen kritikus pontja volt a beszélgetéseknek, hiszen elsősorban ezen múlt, mekkora hatást gyakorolhatunk majd a lappiacon. Az Internetto akkoriban körülbelül egymillió forintot költhetett minden hónapban, beleértve a főszerkesztő és titkárnőjének fizetését, ezt mindenképpen a többszörösére kellett emelni, ebben mindannyian megegyeztünk.
Az első kezdetleges üzleti tervekben természetesen meg kellett becsülnünk a várható bevételeket is. Vegyes modellben gondolkodtunk, óvatosan: a reklámbevételeket különböző fejlesztési bevételekkel gondoltuk kiegészíteni, úgy láttuk, hogy a hazai vállalatok hamarosan komoly pénzeket fognak invesztálni abba, hogy saját honlapokat építsenek. Az internetes reklámpiac alig-alig létezett, így nagy bátorság kellett ahhoz, hogy felfuttatásának lehetséges mértékét megbecsüljük; én mindenesetre talán a legoptimistább voltam mindenki közül, és azt képviseltem, hogy egy nagy hazai internetes portál a nyomtatott sajtó akkori legnagyobb ágyújának, a HVG-nek a hirdetési volumenét is elérheti, ha jól csinálja a dolgokat.
Siklósi egy idő után még vezérigazgató-jelöltet is hozott magával, Danóczy Balázs személyében, aki jó tempóban szívta magába a megbeszélések során az online ismereteket - később ő alapította meg a Portfolio.hu-t.
98 nyár végén kerestük meg végül kiadónk első emberét, Bíró Istvánt az ötlettel. Először értetlenül fogadta a dolgot, aminek hamar kiderült a számunkra egészen váratlan oka: a negyven országban jelen lévő multinacionális óriáskiadó valójában egyetlen, hatvan év feletti korú amerikai magánszemély százszázalékos tulajdonában volt, aki ezt a tőkepiacos-tőzsdés dolgot nem sokra tartotta, cégét mindig saját pénzéből finanszírozta, másokat társként soha bele nem volt. Úgyszintén elég szkeptikus volt az egész internetkérdéssel szemben is, és annak ellenére, hogy főprofilja szerint számítástechnikai lapokat adott ki a világ minden táján, komoly internetes hírszolgáltatást ebben az időben még nem nyújtott, nehogy a nyomtatott lapjai elől szívja el vele a levegőt.
Ennek ellenére mi kötöttük az ebet a karóhoz, nagy lelkesedéssel ecseteltük, hogy óriási lehetőség előtt állunk, ami lehet, hogy soha nem fog visszatérni, és hogy most kell jelentős pluszforrásokat bevonni az Internettóba, mert sokszorosan meg fog térülni. (Azt nagyjából sejtettük, hogy az IDG kiadó saját erőből nem fogja a szükséges soktízmilliós fejlesztési összeget beinvesztálni saját lapjába - ez egyszerűen nem volt szokása.)
Kampányunk célt ért, és Bíró úr elintézte, hogy Amerikából ideutazzon egyik főnöke, aki jogosult volna arra, hogy egy közös vállalat létesítése vagy az értékesítés ügyében tárgyalni, szeptember végén ez a találkozás létre is jött. Közben azonban egy váratlan fordulat keresztülhúzta a számításainkat: szeptember elején Oroszország pénzügyileg összeomlott, ami a magyar tőzsde értékét napokon belül nagyjából megfelezte. A magyarországi befektetők óriási veszteségeket szenvedtek el, és hirtelen befagyott minden lehetőség.
Siklósi ennek ellenére tárgyalt az amerikai nagyfőnökkel, de érthető óvatossággal; bár odáig eljutottak, hogy közösen meg tudták határozni az Internetto értékét (méghozzá 18 millió forintban), üzletkötésre nem került sor. Bíró úr ezt követően nagyon korrekt módon, saját lehetőségein belül nyújtott némi mozgástérbővülést a csapatnak - ez havi további néhány százezer forint elkölthető pénzt és technikai fejlesztést, néhány új számítógépet jelentett.
Egy jó csomó tapasztalattal, valamint egy tartalék névvel gazdagabban jöttünk ki az első nagy befektetői tárgyalássorozatból - augusztus lehetett, amikor Nyírő felvetette, hogy ha az IDG-vel ápolt kapcsolatunk valamilyen okból megszakad, akkor Index néven folytassuk tovább közös kalandunkat. Rövidebb, ütősebb név, ráadásul pont ugyanúgy kezdődik, mint az Internetto, így jellegzetes grafikai megoldásunkat, a kezdő i betű fölötti piros pontot is megtarthatnánk. Ebben meg is állapodtunk, bár lépéseket egyáltalán nem tettünk a név levédésére, domaint bejegyeztetni pedig akkoriban felért egy vesszőfutással (a domainnel megegyező nevű céget kellett alapítani hozzá).
A vészforgatókönyvre lejátszására ekkor még nem volt ok, így az Index nevet szép lassan elfelejtettük.
Portált akarunk
Közben szépen érlelni kezdtük a portálkoncepciót - ehhez pedig a mindennapi friss tartalomgyártás mellé erős, sokak által használt szolgáltatások is kellettek volna. A legkézenfekvőbbnek az ingyenes levelezés megvalósítása tűnt. Ha @internetto.hu-s emailcímet kínálunk, akkor mindenki hozzánk jön majd levelezni, gondoltuk, és nem a Hotmailhez, vagy épp a várban, a C3-ban nevelgetett, egyre ismertebb Freemail.hu-hoz.
Nem tudtuk, hogy ez a viszonylag egyszerű feladat válik a Nettó, később pedig az Index fő mumusává, a Problémává, ami a mai napig nem tudott azon a szinten megvalósulni, ahogyan azt 1998-ban elgondoltuk. Rendszergazdánk, Cyd (vagyis Nemes Dani) vállalta el elsőként a feladatot, hogy a levélrendszerhez szükséges szoftvert kifejleszti, és hamarosan neki is állt. A fejlesztési határidőt elég liberálisan kezeltük, hiszen volt még épp elég más tennivalója neki is, nekünk is, a személyes viszony is kimondottan jó volt köztünk, így a projekt, húzódott, egyre csak húzódott, és még mindig nem volt egy közelítőleg tesztelhető verziónk sem.
Volt helyette sokkal nagyobb jelentőségűnek tűnő, színesebb attrakciónk: saját, 150-200 főt befogadó rendezvénysátrat kaptunk a Szigeten! Előtte nem sokkal ismerkedtünk meg a már akkor Sziget-guru Gerendai Károllyal, aki civilben Uj Peti gyerekkori iskolatársa volt, és hamar összeálltak a paraméterek.
Az Internetto jelentőségének, befolyásának teljesen megfelelő méretű és kivitelű katonai sátrat DrMáriás töltötte meg élettel,meglehetősen szenzációs programjaink voltak, például Berecz András abszurd meséket mondott népdalkísérettel, Krasznahorkai László felolvasott, Tóth Gábor zajművész fülsiketítő performanszára egyszerre két tévéstáb rontott be, ismét alkotott a Tito Kvartett, a Balázs Béla Stúdió filmeket vetített, és együtt lépett fel, közös műsorral Lovasi András, fe Lugossy László és a Tudósok.
A Sziget előtt még egy nagy, közös összetartás - július elején a szegedi melléklet szervezésében Csongrádon nyaral a szerkesztőség, és éppen Ópusztaszeren révedtünk a nemzeti múltba, amikor jött a hír az Aranykéz utcai robbantásról. A mobilos távmunkában kitűnőt alkottak szakembereink, hamarosan részletes tudósítással szolgáltunk az esetről anélkül, hogy valamelyikünk is Pesten lett volna.
Az itt látható kép is ezen a külső helyszínen készült, különlegessége, hogy Nyírőnek két volt felesége is megtalálható rajta.
Ősszel még néhány izgalom: együttműködésre léptünk a Mélyvíz című késő esti tévéműsorral, a beszélgetős műsorba az Internetto fórumain lehetett beleszólni. Zenefronton egy még nagyobb lépés: Bognár Attilával, az alternatív zenekarokat megjelentető Bahia kiadó vezetőjével közös CD-t adtunk ki, amin kizárólag mp3 fájlok voltak, összesen tíz órányi zene, egyetlen lemez áráért. Ezután ismerkedtünk meg Prieger Zsolttal, az Anima Sound System agyával és motorjával, aki szintén felkínált jó néhány számot ingyenes letöltésre, és Najmányi Lászlóval, az 1978-ban disszidálásra kényszerített punkzenésszel, akinek lemezét szintén kiadtuk.
De a legnagyobb őrületet offline módon, a valós életben követtük el. Mint minden évben, így akkor is megrendezték a Budapesti Őszi Fesztivált, amelyre felkérés érkezett, hogy valamiképp jelenítsük meg az internet egyidejűségét és globalitását egy performansz keretén belül, a Trafóban. DrMáriás vette a lapot, és kialakította a művészi koncepciót: műsorunk címe Őszülő bolygó lett, és a Tudósok zenekar élő zenei improvizációira épített, amit a színpadon felépített ringben adtak elő rendőregyenruhában, a medvének öltözött Antal Juszuf (Baláz Béla Stúdió) tevékeny közreműködésével. Én ezalatt diaporámaszerű vetítést rögtönöztem a zenekar mögötti óriás kivetítővászonra, külön erre a célra válogatott képgyűjteményemből. Ezeket a felvételeket kizárólag az internetről töltöttem le, és kétféle témakörbe lehetett őket sorolni: brutálisan véres, valóságos csonkolások, baleset- és erőszakcselekmények, valamint az akkori lehetőségek szerinti legdurvább pornó.
Zsúfolt teltház élvezte végig a teljes produkciót, a pesti-budai értelmiség színe-java, és úgy hallottuk, sokáig tartott, míg az egymásra rakódott művészi rétegek teljes jelentéstartományát le tudták gondolatilag képezni. Ott, azonnal mindenesetre ráadást nem kértek.
A Matáv ránk indítja az Origót
Decemberben az ünnepekkel együtt megjött a konkurencia is: elindult az Origo. Előtte már hónapok óta mentek a pletykák, hogy a Matáv nagyot akar dobni internetes tartalomfronton, és a vállalatvezetés az év eleji balhéért cserébe szívesen megmutatná a szerencsétlen internettós lúzereknek, hogyan is kell profi módon médiatartalmat szolgáltatni. Sztárcsapat épült, az biztos: az Internetto első időbeli szakasza után hozzájuk igazolt Szakadát István és Kelemen Gábor, és ott voltak a Magyar Narancs és a Tilos Rádió sztárjai, kiváló, sokat bizonyított erők, Simó György, Nádori Péter, Weyer Balázs. A célra tartásban pedig a már akkor reklámguru, Erdélyi Superman Zsolt segédkezett nekik.
A több hónapos készülődés nem kis idegességgel töltött el mindannyiunkat, ehhez képest a megjelent weboldal óriási csalódás volt - tulajdonképpen nem volt rajta semmi. A képre itt oldalt már az indulás után négy hónappal áttervezett változatot tudtam csak rekonstruálni, az induló változatot nem tárolta az internet emlékezete - de nagyjából hasonló volt a felépítése az itt láthatóhoz: Yahoo-szerű katalógus mögé rejtették viszonylag nagy kiterjedésű tartalomvagyonukat, és híreket szinte alig tettek címlapra - ha igen, akkor lehetőség szerint a legunalmasabbakat.
A dolog nemcsak nekünk nem tetszett, hanem a közönségnek sem - bár nem láttunk bele a műszerfalon túli világba, annyit azért lehetett hallani, hogy a látogatottság a nagy érdeklődés ellenére sem nőtt az egekig, sőt; igen messze elmaradt a nálunk már szokásos napi 15-20 ezres szinttől. Kicsit megnyugodtunk, de azért tudtuk, hogy ezzel még nincs vége. A Matáv pénze végeláthatatlannak tűnt, a csapatuk is izmos volt, és ha összeállnak a dolgok, csinálnak egy jó címlapot, beleszoknak a napi menetbe, akkor nagyon veszélyes ellenfelek lehetnek. Ráadásul náluk volt akkor már a legjobb magyar kereső, az Altavista magyar változata, az AltaVizsla, amit még be se szereltek az Origóba - ki tudja, miért.
Felfut a Fórum
1998 volt az Internetto fórumrendszerének felfuttató időszaka is. Előzményei, az Olvasó ír és a Hét kérdése rovatok jó alaposan megágyaztak neki, ezres nagyságrendű közösség tapsolt a rendszer 97 decemberi beindításának, amely hihetetlenül fejlett technikákat hozott: lehetett például regisztrálni! Azelőtt két és fél éven át bárki bármilyen néven beírhatott azokba a rovatokba, nem voltak foglalt nevek, így természetesen egy idő után napi szinten futottunk bele visszaélésekbe, névhamisításokba.
Kezdetben egyébként a teljes fórumrendszer neve Törzsasztal volt, ahol egy nagy csoportban, ömlesztve tudnak felhasználóink különböző beszélgetőtémákat indítani, nem volt tematikus szeparáció. Kellemes problémába futottunk azonban viszonylag hamar: olyan sokan jöttek, és annyi téma, topik nyílt, hogy pillanatok alatt óriási káosz lett ebből a rendszerből, kénytelenek voltunk valamiképp rendet vágni.
A megoldás az lett, hogy bizonyos nagyobb témacsoportoknak Keki szoftveres új, elkülönült fejezetet nyitott, a Törzsasztal szintje mellett - már a második vagy harmadik hónapban így két új nagy témacsoportunk nyílt. Az általános csevegés helye maradt a Törzsasztal, és mellette Politika és Kultúra címmel csoportosítottuk az ilyesmikkel foglalkozó topikokat.
A rendszer természetesen önmagától nem volt flexibilis, tehát minden újabb csoport megnyitásához Keki segítségét kellett igénybe venni, és effajta kérések egyre gyakrabban érkeztek - közülük a legtöbbnek helyet is adtunk, így viszonylag hamar kialakult valami hasonló ahhoz a csoportstruktúrához, amit ma is látunk a Fórumban. A Fórum nevet tudatosan azonban csak az Indexben kezdtük el használni, addig Törzsasztalként emlegettük az egész rendszert is, meg magát a Törzsasztal csoportot azon belül is. Hát, nem volt ez így túl logikus, az biztos.
Moderálási szabályok kezdetben nem nagyon voltak, de nagyon hamar kialakult az alapelv, hogy a szerkesztőségtől független moderátorok - akik mindenképpen a beszélgetőtársak közül kerülnek ki - végezzék a tartalmi karbantartást, azaz a beszélgetést ellehetetlenítő, gyalázkodó hozzászólások eltávolítását, a saját szempontjaik alapján. Már hamar kiderült, hogy ez csoportról csoportra más tűréshatárt jelent: ami a sportfórumon, a focidrukkerek közt még kedves kis becézgetés, az mondjuk a Baba-Mama fórumon komoly pszichés megterhelést jelenthet.
A valóságban azért ezek a kérdések nem dőltek el túl egyszerűen. A moderátori varázspálca hatalmi eszközzé lett, amiért sok helyen komoly harc indult meg. A legszembetűnőbb példa természetesen a politikai témák körül aggódott, ahol a jobb- és baloldali felhasználók többéves harcot vívtak a döntés jogáért, majd mindenféle bonyolult eljárási rendeket találtak ki saját védelmükben, egyszer pedig még moderátorválasztást is tartottak. A jobboldal egyik prominens, comingoutolt személyisége Székely-Kecskés János, a Demokrata publicistája, később a Gondola.hu alapítója volt, de feltűnt álnéven sok ismert személyiség, például Bayer Zsolt is; balról pedig Fisch Gábor a Népszabadságtól fémjelzett, és több más más politikus mellett elsősorban Szanyi Tibor botrányaira emlékszünk.
A fórumozók gyakran találkoztak a valódi életben is, néha kisebb csoportokban, néha pedig egész nagy, a végén már több száz fős bulikat szerveztünk. A politikafórumosok érdekes módon ezeken a találkozókon egyáltalán nem kaparták ki egymás szemét, sőt: nagyonis békésen elvolt egymással jobb- és baloldal a söröskorsók mellett. Az egyik nagyszabásúnak ígérkező találkozón, a Budavári Labirintusban egyszercsak hangtechnikai készülődést vettem észre, mintha egy zenekar szerelné fel a cuccot. Rákérdeztem, mire a többiek elmondták, hogy a Törzsasztalon verbuválódott egy saját kis zenekar, most fognak először nagyközönség előtt játszani, és az internettós szlenget követve Emil.Ruleznak nevezték el magukat.
