2013.11.25. 06:44

Midit a pandáknak

Az utóbbi hetekben furcsa linkeket osztottam különböző fórumokon. A dologról még a hozzám közelebbiek sem tudtak sokat, és annyian kérdeztek vissza, hogy mi is ez az egész, hogy rájöttem, jobb, ha itt magyarázom el részletesen, mi van a PandaMidi mögött. Egy igazi nemzetközi kisvállalkozásról (ha úgy jobban tetszik: startupról) van szó, amit az elektronikus hangszervilág magyar legendájával, Szalay Andrással indítottunk közösen.

Andrásról és munkájáról méltánytalanul keveset tud a magyar közvélemény, pedig szenzációs életpályát futott be, nélküle a világ elektronikus hangszerpiaca ma teljesen máshogy nézne ki. Története Debrecenben kezdődött, a hetvenes években, az akkor jól ismert, lemezen és tévében is sokszor megjelent, félig-meddig elektronikus progrockzenekar, a Pantha Rhei agyaként.

Ezen a felvételen András gitáron játszik, ne tévesszük össze a billentyűszsenivel, az időközben elhunyt Matolcsy Kálmánnal. Ez a klasszikus, Moroder vs Emerson stílusban megírt számuk csak egy példa az elképesztően széles repertoárjukból, amelyre Bartók, Laár András énekhangja és a korai német elektró is felfért. Mivel az anyagi lehetőségeik viszont értelemszerűen korlátozottak voltak, az akkori brutális szintiárak megfizetésére nem volt sok reményük, így András barkácsolta hangszereik és eszközeik többségét, közülük több ma is perfektül működik.

SzalayAndras.jpgA történet éles fordulatot vett 1981-82-ben, amikor András rájött, hogy az éppen robbanásszerű elterjedés előtt álló olcsó otthoni számítógépek kiválóan alkalmasak volnának zeneszerzésre és stúdiómunkára is. Az ötletből történelmi távlatban pillanatnyi idő alatt terméket készített, a Muzix-81 Composert, ami az omegás Kóbor János segítségével hamarosan nemzetközi popzenei szaklapok címoldalain és a frankfurti Musikmesse kiállításon landolt mint szenzációs magyar találmány a vasfüggöny mögül. (A fekete-fehér korabeli képet a sinclair.hu-ról idéztem ide.)

A szoftver sokszorosítása már akkor sem ütközött túl nagy problémába, a szükséges hardverinterfészt viszont nem volt egyszerű sorozatgyártatni - végül a kor üzleti jollyjoker-megoldását alkalmazták, és egy téesz melléküzemágát bízták meg a dobozok összeforrasztásával. Mintegy ezer darab kelt el a rendszerből, mai szemmel nézve horribilis, ezer dollár körüli áron. Akinek kellett a holmi, kifizette az árat, versenytárs nem volt.

4.jpgAndrás nem sokáig pihent, és egy év elteltével még nagyobbat dobott: elkészítette a világ első számítógépes hangkártyáját, a Muzix-81 Audio Processort, és írt rá néhány programot: akkor csúcsminőségűnek számító samplert és effektprocesszort. Ez a rendszer még komolyabb őrületet váltott ki a nemzetközi piacon, hiszen hússzorannyiba kerülő cuccokat lehetett kiváltani vele.

Az Audio Processorból is hasonló nagyságrend fogyott nyugaton, de hamar kiderült, hogy az akkori magyar viszonyok között, kockázati, befektetői tőke és gazdasági környezet híján idáig lehetett eljutni - az egy-két éven belül piacra kerülő konkurensek mindkét területen hamar meghaladták ezeket az eszközöket. (A Composer nyomán rögtön kikerülő szoftverek egyenes ági leszármazottai ma is uralják a zeneszerző programok piacát, a digitális hang pedig a Commodore Amiga gépével elkezdve kezdett beépülni a komputerekbe.)

András élete persze felpörgött ezekkel a változásokkal, hamarosan nyugatra ment dolgozni, a legnagyobb cégeknek fejlesztett fantasztikus hangszereket: a nyugatnémet orgonamulti, a Wersi vele készíttette első digitális orgonáit, az Akainál szaxofonhoz hasonló fúvósszintetizátort fejlesztett - de legnagyobb, máig is legtökéletesebb és piacelső munkája az a gitárszintetizátor, aminél gyorsabb és pontosabb eszközt immár több mint húsz éve senki sem képes csinálni.

A PandaMidi ötlete is innen származik: az év elején egy nagy múltú amerikai gitárcég, a Fishman piacra dobta András legújabb, immár vezeték nélkül működő gitárszintetizátorát, a TriplePlay-t, és innen ugrott be neki, hogy ez a vezeték nélküli működés nemcsak gitárosoknak lehet érdekes. A szintetizátorok vezérlését intéző Midi szabvány több mint harminc éve létezik, és mindig dróton küldözgettük egyik helyről a másikra - ami többnyire praktikus, de néha nagyon nem, főleg a színpadon. Készült a világon egy-két megoldás a Midi-jelek vezeték nélküli átvitelére, de a jobbak igen drágák, míg a megfizethetőbbek használhatatlanoknak bizonyulnak már néhány perc után - eldobálják a jelet, így bizonyos hangok meg se tudnak szólalni. Képzeljük el egy virtuóz szólóját, ahol minden harmadik hang kimarad.

Páran próbálták a Midi-jeleket a mindenki által ismert wifi-protokollra felültetni, de ez zsákutcának bizonyult - nagy a jel késleltetése, a megbízhatóság pedig messze van a kielégítőtől; ugye mindenki szakadt már le wifihálózatról internetezés közben, nem kell magyarázni.

A gitárszintetizátorban alkalmazott átviteli technológia viszont kőkeménynek és megingathatatlannak bizonyult, így András úgy döntött, hogy saját Panda Audio nevű házicégében megvalósítja a gitárszinti vezeték nélküli kommunikációs részén alapuló Midi-átviteli eszközt, és ezt MidiBeamnek nevezte el.

Nyáron, a termék félkész állapotában keresett meg engem azzal, hogy fejezzük be közösen a MidiBeamet, és szervezzük meg a termék internetes promócióját és terjesztését - hiszen ma már nem kell fizikailag boltokba kerülnie egy terméknek ahhoz, hogy nagy példányszámot értékesítsenek belőle. Magától értetődő, hogy gondolkodás nélkül igent mondtam, elvégeztük az utolsó simításokat, és kemény teszteknek vetettük alá a kis rendszert, a legkülönbözőbb helyzetekben: laptopokkal, szintetizátorokkal, iPhone-okkal és iPadekkel, stúdióban és színpadokon. Amikor már minden okénak tűnt, ősz elejére elkészült az első százas sorozatgyártás is, modern, felületszerelt áramkörökkel, klassz fekete dobozokkal, egyszerű, de izgalmas csomagolással.

panda_zongora_web.jpg

Bár van néhány saját szerverem, úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt az alkalmat arra, hogy letesztelem a Squarespace nevű weboldalkészítő, online bolt, tárhelyszolgáltató és blogmotor szolgáltatását, így a MidiBeam weboldala ide került. Nem bántam meg, a Squarespace egy kis csodának bizonyult, itt weboldalt összerakni tényleg pár perc, minimális erőfeszítés, és emellett szinte élvezet: az oldalakat úgy, olyan nézetben lehet összerakni, ahogy majd kinézni fognak, minden magától értetődő és kézreálló. Egyedüli hiányosság (de szerintem csak ideiglenes), hogy Paypal fizetést még nem integráltak bele, így azt kézzel kellett belebuherálni.

A terjesztés márkája a Panda Audio név helyett inkább a PandaMidi lett, amit az utolsó pillanatban találtam ki - Panda Audio néven már egy másik cég is kínált valamit a weben, a Pandamidi.com viszont teljesen üresen árválkodott. Az árban mindenképpen a nettó száz euró alatti tartományt akartuk megcélozni, de mivel sok mozgástér az alacsony gyártási sorozat miatt már nem maradt, maradtunk a 99,90 eurónál.

A webdizájnt és annak koncepcióját a kiváló Simon Iddol készítette, köszönet neki.

A két héttel ezelőtti indulást több nemzetközi blogban is sikerrel elhintettük, no meg a saját, hazai midi.blog.hu felületemen. A cikkeket Facebook- és Google-kampánnyal kísértük, ahogy az kell, "wireless midi" keresőkifejezésre, illetve különböző Midi-témájú csoportok tagjainak. Lett facebookos termékoldal is, és feldobtuk a cuccot az Ebayre is - az első igazi vásárló végül innen érkezett.

Hamar befutottak az első sztárok is - John McLaughlin épp Pesten koncertezett azon az első héten, és mivel András gitárszintetizátorát használja már sok-sok éve, így egyértelmű volt, hogy a MidiBeamnek is felhasználója lesz. Nem ismertük viszont személyesen Howard Jonest, a nyolcvanas évek brit szintipopsztárját (aki ma is aktív egyébként), ő pár nappal később a weben esett be vásárlóként - azóta már meg is kapta a saját rendszerét, reméljük, jól muzsikál neki. Szintén nem ismertük a hangszeróriás Roland egyik japán mérnökét, akitől ugyanúgy beugrott egy megrendelés.  

Azóta mindennap 150-200 látogató mellett becsúszik egy-két vásárló is, ami nyilvánvalóan nem azt jelzi, hogy hamarosan bombaüzletet csinálunk a készletünkből, de annyit mindenképpen, hogy sikerült beletalálnunk egy réspiacba, és erre támaszkodva érdemes a továbbiakban is újabb egyszerű, de jól eltalált termékekkel előjönni. Egy ötletünk már van, a jövő év elején jelentkezünk majd vele, szerintem be fog jönni a szintetizátortulajdonos célcsoportnak.

4 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://gg.blog.hu/api/trackback/id/tr65653535

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Midit a pandáknak: MidiBeam, a vezeték nélküli midi 2013.12.02. 13:13:02

Az utóbbi hetekben furcsa linkeket osztottam különböző fórumokon. A dologról még a hozzám közelebbiek sem tudtak sokat, és annyian kérdeztek vissza, hogy mi is ez az egész, hogy rájöttem, jobb, ha itt magyarázom el részletesen, mi van a PandaMidi mögött.…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2013.11.25. 08:57:06

Bzmg, eddig nem volt rendes wireless MIDI? Na, mindegy, most már van, hajrá!

Csubakka Mrozsek · http://orulunkvincent.blog.hu 2013.11.25. 09:40:13

jó cuccnak tűnik ! lehet érdemes lenne pár zenésznek küldeni belőle tesztelésre.

Link elek 2013.11.25. 09:56:40

Az ilyen kicsi, de a sajat teruletukon vilagelso cegek lesznek a jovo.
Elfer beloluk egymas mellett vagy 1millio.